XX. Minő károkat okoz a hazugság az emberi társadalomban?
Továbbá, miként sz. Jakab mondja,[1] mi lehet gyalázatosabb és utálatosabb, mint ugyanazon nyelvvel, a melylyel az Istent és Atyát dicsérjük, átkozni az embereket, a kik Isten képére és hasonlatosságára teremtettek, miként, hogy egy forrásból ugyanazon nyíláson édes és keserű viz fakadjon? Mert, a mely nyelv előbb Istent dicséré és magasztalé, az utóbb, a mennyire tőle függ, hazugság által őt gyalázattal és tiszteletlenséggel illeti. Azért a hazugok a mennyei boldogságból kizáratnak. Mert midőn Dávid Istentől kérdezte:[2] „Uram! ki fog lakni a te hajlékodban?” válaszolá a Szentlélek: „Ki igazat szól szívében, ki nem cselekszik álnokságot nyelvével.” A hazugság azon igen nagy kárral is jár, hogy ezen lelki betegség majdnem gyógyíthatlan. Mert, mintán a bűn, mely igazságtalan vád emelése, vagy a felebarát hírneve és becsületének kisebbítése által követtetett el, meg nem bocsáttatik, ha csak a rágalmazó annak, a kit rágalmazott, az igazságtalanságért eleget nem tesz, ezt pedig igen nehezen teljesíthetik azok, a kiket, – mint fönebb megjegyeztük, – a szégyen és tekintély némi hiú véleménye visszarettent: nem kételkedhetünk, hogy, a ki ama bűnben van, a pokol örök büntetésére van ítélve. Mert senki se remélje, hogy a rágalmakért és kisebbítésekért bocsánatot nyerhet, ha előbb eleget nem tesz annak, a kinek tekintélyén és hírnevén vagy a nyilvános törvényszék előtt, vagy a magán és családi körökben csorbát ejtett. Azonfelül e kár igen tág körű és másokra is kiterjed, mivel az álnokság és hazugság által a bizalom és igazság, az emberi társaság legszorosabb kötelékei felbomlanak, a melyek megszűntével az életben a legnagyobb rendetlenség következik be, úgy, hogy az emberek úgy látszik, mitsem különböznek az ördögöktől. Továbbá tanítsa a plébános, hogy kerülni kell a fecsegést, a melynek kerülése egyéb bűnöktől is megőriz, a hazugság ellen is hathatós óvszer, a mely bűntől a fecsegők nehezen tudnak őrizkedni.
XXI. A hazugságok hiú mentségei megczáfoltatnak.
Végül oszlassa el a plébános azoknak tévedését, a kik üres
