XVI. Mit kell tartani az alamizsnákról, melyek itt burkoltan szintén parancsoltatnak.
E parancsnak az az értelme, hogy a szegények és szűkölködőkön könyörüljünk, terheiket s ínségüket vagyonunk és tehetségeink szerint könnyítsük. Mivel e tárgyat igen gyakran és tüzetesen kell fejtegetni, azért a plébánosok szent Cyprián, aranyszájú szt. János, nazianzi sz. Gergely s másoknak, — kik az alamizsnáról jelesen írtak,— könyveiből szedjék ki azokat, melyekkel e kötelességüknek eleget tehetnek. Mert buzdítani kell a híveket, hogy azokon, kik mások irgalmából kénytelenek élni, gondosan és készséggel segítsenek. Egyszersmind meg kell mutatni, mily szükséges az alamizsnálkodás; hogy t. i. valóban s tettleg legyünk adakozók a szűkölködők iránt, azon igen fontos okból, mivel az Isten azokat, kik az alamizsnálkodás kötelmét elmulasztják és elhanyagolják, az utolsó ítélet napján el fogja átkozni és az örök tűzre kárhoztatni; azokat pedig, kik a szűkölködőkkel jót tesznek, dicsérettel halmozva be fogja vezetni a mennyei hazába. Mindkét ítéletet kifejezte Krisztus Urunk:[1] „Jöjjetek Atyámnak áldottai! bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot;” és: „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre.”
XVII. Miképen kell a híveket az alamizsnálkodásra serkenteni?
Ezenkívül használják fel a papok a meggyőzésre alkalmas mondatokat; mint:[2] „Adjatok és adatik nektek.” Hozzák fel Isten ígéretét, melynél bőségesebbet és nagyobbszerűt gondolni sem lehet:[3] „Nincsen senki, a ki elhagyta házát stb. — a ki száz annyit ne nyerjen most ez időben, — és a más világon örök életet.” Tegyék hozzá, a mit Krisztus urunk mondott:[4] Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonjából, hogy mikor megfogyatkoztok, befogadjanak titeket az örök hajlékba.” Ezen szoros kötelesség részeit is magyarázzák meg, hogy a kik a szűkölködőknek életük fentartására nem adakozhatnak, legalább kölcsönözzenek a szegényeknek Krisztus urunk rendelete szerint:[5] „Kölcsönözzetek, semmit vissza nem várván.” E tett boldogító voltát kifejezi sz. Dávid:[6] „Boldog ember, ki könyörül és kölcsön ád.”
