és vesd el magadtól”. Gyakran szólnak erről továbbá a látnokok is; mint Jób:[1] „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy ne is gondolnék szűzre”. Végre számtalan példa van arra, hogy mily sok rossz származott a szemek őrizetlenségéből. Így vétkezett Dávid,[2] így Szichem királya;[3] ily módon vétkeztek ama vének is, Zsuzsánna rágalmazói.[4]
XI. A túlságos női piperét, az ocsmány beszédeket s egyéb a bujaságra ingerlő dolgokat kerülni kell.
Továbbá a testnek hiú felékesítése, mely a szemeket ingerli, gyakran nem csekély alkalmat szolgáltat a bujaságra; azért int Jézus Sirák fia:[5] „Fordítsd el arczodat a felczifrázott asszonytól”. Ha tehát a nők hajlandók a túlzott czifrálkodásra, nem lesz fölösleges, ha a plébános arra is némi szorgalmat fordít, hogy őket néha intse és feddje szent Péternek erre vonatkozó igen nyomós szavaival:[6] „Az asszonynak ne a külső hajdíszben, vagy arany viseletben, vagy öltözékben legyen ékessége”. Így szól szent Pál is:[7] „Nem fodorított hajakkal, vagy aranynyal, vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel”; mert a sok arany és a drága gyöngygyel díszített asszony elvesztette a lélek és a test ékességeit. A bujaság ezen izgató szerét, mely az öltözet ékesítéséből származik, követi a másik, a tisztátalan és ocsmány beszéd; mert a trágár szavak égő szövétnekként lángra gyújtják az ifjak kebleit. Mert „megvesztegetik a jó erkölcsöket a gonosz beszélgetések”, úgymond az apostol;[8] mivel nagy mértékben ugyanezt okozzák az enyelgő és olvadozó énekek és tánczok, azoktól is szorgosan kell óvakodni. Ide tartoznak az erkölcstelen és szerelmes modorban írt könyvek is, melyeket szintúgy kerülni kell, mint azon képeket, melyek valamely rútságot ábrázolnak, minthogy bennük a rut csábításokra s az ifjú keblek fel ingerlésére igen nagy erő rejlik. De főkép gondoskodjék a plébános, hogy ezekre nézve a trienti sz. zsinattól[9] hozott jámbor és vallásos határozatokat szentül megtartsák. Ha az eddig megemlítetteket mind nagy szorgalommal és gonddal kerüljük, a bujaságnak majd minden anyaga eltávolíttatik.
