megszenteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól, hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és tisztességben, nem a kívánság ösztöne szerint, mint a pogányok is, kik nem ismerik az Istent.” Azután, a mi még rosszabb, ha a keresztény ember a kéjhölgygyel rútul összeadja magát, tagjait, melyek Krisztuséi, a kéjhölgy tagjaivá teszi; mert azt mondja szent Pál:[1] „Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a Krisztus tagjai? Elszakasztván tehát Krisztus tagjait, parázna tagjaivá tegyem? Távol legyen. Nem tudjátok-e, hogy a ki paráznához ragaszkodik, egy testté leszen vele?” Azonfelül a keresztény ember, mint ugyanő bizonyítja,[2] „a Szentlélek temploma,” melyet megsérteni annyit tesz, mint a Szentlelket belőle kiűzni.
VIII. Miből lehet megismerni a házasságtörés iszonyúságát?
A házasságtörés bűnében nagy igazságtalanság rejlik, Mert ha, mint az apostol mondja,[3] a házasok egymás hatalma alatt vannak, úgy hogy „egyiknek sincs hatalma” s joga „tulajdon testén,” hanem kölcsönösen mintegy szolgálatra vannak egymásnak lekötelezve, úgy, hogy a férjnek neje akaratához s viszont a nőnek férje intéséhez s akaratához kell alkalmazkodnia: bizonyára nagy igazságtalanságot követ el az, ki testét, melyhez másnak van joga, attól, kihez kötve van, elszakítja. És mivel a becstelenség félelme mind azokra, a mik parancsoltainak, hathatósan ösztönzi, mind a tiltottaktól erősen visszariasztja az embereket: fejtse ki a plébános, hogy a házasságtörés nagy undokság bélyegét süti az emberekre. Mert a szentírás tanítja[4] „Ki házasságtörő, a szívnek fogyatkozása miatt elveszti lelkét. Szégyent és gyalázatot gyűjt magának és gyalázata nem töröltetik el.” Ezen bűn nagysága könnyen érthető a büntetés szigorúságából is; mert a házasságtörők az ó szövetségben[5] az Úrtól adott törvény szerint megköveztettek.
IX. Minő büntetések szokták a bujaságot többnyire követni?
Sőt egynek bujasága miatt néha nemcsak a bűn elkövetője, hanem egész város is eltöröltetett, mint a Szikemitákról[6] olvassuk.
