fiához tett amaz intését: „Óvd magadat, fiam, minden paráznaságtól.” Jézus Sirák fia[1] is: „Szégyeljétek,” úgymond, „a parázna asszonyra való tekintést.” Az evangéliumban is Krisztus Urunk[2] azt mondja, hogy a szívből erednek „a házasságtörések és paráznaságok, melyek az embert megfertőzik.” Szent Pál apostol pedig e bűnt gyakran kemény szavakkal kárhoztatja:[3] „Ez az Isten akarata, úgymond, a ti megszenteléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól;” és:[4] „Fussatok a paráznaságtól;” ismét:[5] „Ne társalkodjatok a paráznákkal.” „A paráznaság pedig, úgymond[6] s bármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is említtessék közöttetek;” és:[7] „Sem a paráznák, sem a házasságtörők, sem a férfiakkal bujálkodók, sem a puhák nem fogják bírni Isten országát.”
V. Miért emlittetik e parancsban főleg a házasságtörés?
A házasságtörés azért tiltatik határozottan, mivel az undokságon kívül, mely a mértékletlenség egyéb nemeivel közös tulajdona, igazságtalanság bűne is van hozzákötve és pedig nemcsak a felebarát, hanem a polgári társaság ellen is. Az is bizonyos, hogy a ki a bujaság más nemeitől nem tartózkodik, könnyen házasságtörésre is vetemedik. Azért könnyen érthető, hogy a házasságtörés tilalma a tisztátalanság és szemérmetlenség minden nemére, mely által a test megfertőztetik, kiterjed; sőt, hogy e parancs minden benső tisztátalan kívánságot tilt, magának a törvénynek, — melyet szelleminek ismerünk, — értelme is jelenti, Krisztus Urunk is tanítja, mondván:[8] „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkívánván, már paráználkodott vele szívében.” Ezek azok, miket a hívek előtt nyilván elő kell adni; ezekhez adván még azokat, miket a trienti sz. zsinat[9] a házasságtörők s azok ellen határozott, kik kéjhölgyeket és ágyasokat tartanak; mellőzvén a szemérmetlenség és bujaságnak sok más és különféle nemeit, melyekről mindenkit, mint az idő és személyek körülményei kívánják, külön kell
