Azért azoknak, kik ellenségeiknek megbocsátani nem akarnak, állítsa szemeik elé a lelkipásztor, hogy a gyülölség nemcsak nagy vétek, hanem a vétkezés tartóssága által még inkább megrögzik; mert midőn az, kinek lelkébe ez indulat befészkeli magát, ellenségének vérét szomjazza, a bosszúállás reményével telve éjjel nappal folytonosan némi rossz lelki nyugtalanságban van, úgy, hogy a gyilkosság vagy más gonosz cselekedet gondolatával soha sem látszik felhagyni. Innét van, hogy az ilyent vagy épen nem, vagy csak legnagyobb fáradtsággal lehet rábírni arra, hogy a bántalmakat vagy teljesen megbocsássa, vagy legalább részben elengedje; azért méltán hasonlíttatik a sebhez, melybe a lándzsa beletörött.
XXIV. Kimutatása annak, hogy a gyűlölségből sok vétek származik.
Továbbá sok rossz és vétek van. melyek a gyülölség bűnéhez, mintegy lánczhoz fűződnek. Azért e tekintetben így szól sz. János:[1] „A ki gyűlöli atyjafiát, sötétségben vagyon és sötétségben jár és nem tudja, hová megyen; mert a sötétség megvakította szemeit.” Azért szükségkép gyakran elesik. Mert lehetetlen, hogy valaki annak szavait vagy tetteit helyeselje, a kit gyűlöl. Innét támadnak a vakmerő és gonosz ítéletek, harag, irigység, rágalom s több effélék, melyekbe azok is belevonatnak, kiket rokonság vagy barátság köt hozzájok. Azért gyakran megesik, hogy egy vétekből sok más származik s méltán mondatik az „ördög” vétkének, minthogy az „gyilkos” volt kezdet óta. Azért az Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, midőn a farizeusok életére törnének, azokat „az ördög atyától válóknak”[2] nevezé.
XXV. A gyülölség vétke elleni gyógyszerek.
De a mondottakon kívül, melyek által e bűn megutálására juthatunk, más és pedig igen alkalmas gyógyszereket ajánl a szentírás. És pedig az első és leghathatósb gyógyszer Üdvözítőnk példája, melynek követését kell magunk elé kitűznünk. Mert ő, noha a bűnnek legkisebb gyanúja sem eshetett rá,
