hanem e földi élet szerencséje is ígértetik: a mely értelmet kifejezi sz. Pál, midőn így szól:[1] „Az ájtatosság mindenre hasznos, ígérete levén a jelen és jövendő élet felől”.
XVIII. Mennyire becsülendő itt a hosszú élet ígérete?
E jutalom pedig sem nem csekély, sem nem megvetendő, noha a legszentebb férfiak, mint Jób, Dávid és Pál a halált kívánatosnak tartották s a nyomorúsággal és szegénységgel küzdő embereknek az élet hosszúra terjedése kellemetlen is; mert e szavaknak hozzáadása: „melyet a te Urad ád teneked”, nemcsak hosszú időt az életre, hanem nyugalmat, békességet s épséget Ígér megelégedett életre. Mert Mózes V. könyvében[2] nem egyedül azt mondja: „Hogy hosszú ideig élj”, hanem azt is hozzá teszi: „hogy jól legyen dolgod”, a mit aztán az apostol ismételt.
XIX. A kik szüleiket tisztelik, hogyan részesülnek ezen parancs jutalmában, habár hamar elhalnak is.
E javak pedig azoknak készitvék, kiknek kegyeletét Isten megjutalmazza. Mert különben az isteni ígéret hűsége és következetessége szenved, mert néha azoknak, kik szüleik iránt nagyobb tisztelettel viseltettek, élete rövidebb; kikkel ez vagy azért történik, mert rólok így legjobban van gondoskodva, mivel az életből előbb kimúlnak, mintsem az erény és kötelesség útjától eltántorodnának; a miért is elragadtatnak,[3] hogy a gonoszság értelmüket meg ne változtassa s a tettetés lelküket meg ne csalja: vagy mivel a veszedelem és általános felforgattatás közeledtével kiszólittatnak az életből, hogy a közös ínséget kikerüljék. „Mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz”, úgymond a próféta;[4] mi azért történik, hogy vagy erényök, vagy üdvök veszélybe ne kerüljön, midőn a halandókra vétkeik büntetését bocsátja az Isten, vagy hogy a szomorúság napjaiban rokonaik s barátaik nyomora felett keserű fájdalmat ne érezzenek. Azért méltán félni lehet akkor, midőn a jó emberek kora halállal ragadtatnak el.
