Hasonlóképen tiszteljük a szülőket, ha jó cselekedeteiket s erényeiket utánozzuk. Mert legtöbbre becsüljük azokat, a kikhez minél inkább hasonlók lenni akarunk. Tiszteljük még szüleinket, ha tanácsukat nemcsak kikérjük, hanem követjük is.
XI. Miként kell szükségben levő szüleinknek segítségükre lenni és főleg halálos veszedelemben?
Hasonlóképen, ha segítségükre vagyunk, ellátván őket az élelmükre és ruházatukra szükségesekkel; a mit megerősít Krisztus tanúsága, ki, a farizeusok gonoszságát gáncsolván,[1] mondá: „Miért hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyománytok miatt? Mert az Isten mondotta: Atyádat és anyádat tiszteljed: és: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. Ti pedig mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, mit felajánlok, neked is használ és nem tiszteli atyját vagy anyját és meghiúsítjátok az Isten parancsát a ti hagyománytok miatt”. Es a tisztelet kötelességeit szüleink iránt mindenkor tartozunk ugyan teljesíteni, de leginkább akkor, mikor veszélyesen betegek; mert azon kell lennünk, hogy semmit el ne mulaszszanak, a mi vagy a bűnök meggyónásához, vagy a többi szentségekhez tartozik, melyeket a keresztény embernek halála közeledésekor felvennie kell s gondunk legyen arra, hogy őket jámbor s vallásos emberek gyakran meglátogassák, kik vagy az el csüggedteket megerősítsék s tanácscsal segéljék, vagy a kellőleg lelkesülteket a halhatatlanság reményére buzdítsák, hogy elméjüket az emberi dolgoktól elfordítván, egészen Istenre irányozzák. így leend, hogy a hit, remény és szeretet boldogító kíséretében s a vallás oltalma alatt a halált nemcsak nem valami félelmesnek, minthogy kikerülhetlen; hanem, mivel utat nyit az örökkévalóságba, kívánatosnak is tekintsék.
XII. Hogyan tiszteljük a meghalt szülőket?
Végre még meghalt szüleinknek is tiszteletet adunk, ha eltemettetésükről gondoskodunk, ha ünnepélyes engesztelő szertartást rendezünk, ha nyughelyüket emlékjellel feldíszítjük, ha szokásos
- ↑ Mát. 15, 3. és k.
