plébános megmagyarázta, azután szóljon az atyákról s kik azok, a kik e néven neveztetnek.
VIII. Kiket értünk itt az atya név alatt?
Mert noha a törvény főkép azon atyákról szól, kik minket nemzettek, mindazáltal e név másokra is vonatkozik, kiket — úgy látszik — a törvény szintén szem előtt tart; miként több szentírási helyből könnyen következik. Azokon kivid tehát, kik minket nemzettek, másféle atyákról is szól a szentírás (mint előbb érintettük), kiknek mindegyikét megfelelő tisztelet illeti meg. És pedig először az egyházi elöljárók, lelkipásztorok és papok „atyáknak” mondatnak, amint az apostoltól tudjuk, ki a Korintusiakhoz[1] írván, így szól: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok van is Krisztusban, de nincs sok atyátok; mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek titeket”. És Jézus Sirák fia könyvében[2] írva van: „Dicsérjük a dicső férfiakat és atyáinkat nemzedékeikben”. Azután azok, kikre vagy uralkodás, vagy fölsőség, vagy hatalom bízatott, kik a társadalmat kormányozzák, „atyáknak” neveztetnek. Így Námánt[3] szolgái „atyjuknak” hívták. Továbbá „atyák”-nak mondjuk azokat, a kiknek gondoskodására, hűségére, jámborságára s böleseségére bízatnak mások; milyenek a gyámatyák és gondnokok, nevelők és tanítók. Azért Illést és Elizeust a próféták tanítványai[4] „atyjoknak” hívták. Atyáknak mondjuk végre az öregeket és aggokat, azokat is tisztelni tartozunk. S a plébános fő szabályul tekintse megmagyarázni, hogy az atyákat, akármely osztályba tartozzanak, főleg pedig azokat, kik által születtünk, kikről főkép szól az isteni törvény, tisztelni tartozunk.
IX. Miért tartoznak a keresztény gyermekek testi szüleiket kiválólag tisztelni?
Mert a halhatatlan Istennek mintegy képmásai s bennük származásunk képét szemléljük; tőlük vettük az életet; őket használta Isten arra, hogy nekünk lelket és értelmet adjon;
