midőn a többi között, miket ünnepeken tenni tartoznak, az Isten igéjének hallgatására a templomban összesereglenek, az isteni törvényekre megtanítva. egyszersmind az Úrtörvényének teljes szívükből való megőrzésére is indíttatnak. Azért gyakran parancsoltatik a szentírásban „a szombatnak megünneplése és tisztelete”, mint Mózes II. III. és V. könyvében; valamint Izaiás, Jeremiás és Ezekiel prófétáknál látható: mely helyeken mindenütt szó van a szombat tiszteletéről szóló ezen parancsról.
III. Miként kell a fejedelmeket az egyház elöljáróinak gyámolitására inteni?
A fejedelmeket és felsőbbségeket pedig inteni és buzdítani kell, hogy főleg azokban, a mik Isten ezen tiszteletének megtartására és regbítésére szolgálnak, az egyház elöljáróit tekintélyükkel segéljék és parancsolják meg, hogy a nép az egyházi férfiak rendeletéinek engedelmeskedjék. A mi pedig e parancs magyarázatát illeti, szorgalmasan tanítani kell a híveket, miben egyez meg e parancs a többivel s miben különbözik azoktól. Mert ilyképen megismerik az okát, miért nem a szombatot, hanem a vasárnapot ünnepeljük és szenteljük meg.
IV. Mikép különbözik e parancs a tízparancsolat többi törvényeitől?
Bizonyosnak látszik tehát ama különbség, hogy a tizparancs többi parancsai természetiek és állandók és semmikép sem változtathatók; innét van, hogy jóllehet Mózes törvénye eltöröltetett, mégis mindazon parancsokat, melyek a két táblán foglaltatnak, megtartja a keresztény nép; a mi nem azért történik, mivel Mózes úgy parancsolta, hanem azért, mivel a természettel, mely az embereket azok megtartására ösztönzi, megegyeznek. Ezen, a szombat megszenteléséről szóló parancs pedig, ha a meghatározott időt tekintjük, nem változhatlan és állandó, hanem változó; nem is az erkölcsökre, hanem a szertartásokra vonatkozik: nem természeti, mert nem a természet tanított vagy vezetett bennünket arra, hogy ép azon és nem más napon adjuk meg Istennek a külső tiszteletet, hanem azon időtől, mikor Izrael népe Fáraó szolgaságából kiszabadittatott, ünnepelte a szombat napot.
