hogy a híveket gyakran emlékeztesse, mily nagy és utálatos gonoszság ez.
III. Mit parancsol és mit tilt e második parancs?
E parancs magyarázatában először megjegyzendő, hogy azzal, a mit a törvény tilt, azok megparancsolása is egybe van kapcsolva, a miket az embereknek teljesíteniük kell. Mindkettőt pedig külön kell előadni: először ugyan az előadandók könnyebb kifejtése végett, mit parancsol a törvény; azután azt is, mit tilt. A miket parancsol, ezek: hogy Isten nevét tisztelni kell és arra szentül kell esküdni. Viszont, a miket tilt, ezek: hogy senki Isten nevét meg ne vesse, senki azt hiába ne vegye és arra akár hamisan, akár hiába, vagy vakmerően ne esküdjék.
IV. Mit értünk itt az Isten neve alatt?
Tehát azon részt illetőleg, melyben az van parancsolva, hogy Isten nevét tiszteljük, figyelmeztesse a plébános a híveket, hogy Isten neve alatt nem a betűket és szótagokat, vagy épen egyedül magát a puszta szót kell érteni, hanem meg kell fontolni, mit fejez ki azon szó, mely az egy természetű és három személyű Istenségnek mindenható és örökkévaló felségét jelenti. Ezekből pedig világosan kitűnik, hogy hiábavaló némely zsidók balhite, mely szerint Istennek leirt nevét kimondani nem merik, mintha ama négy betűben és nem az azok által kifejezett lényegben állana az istenség mivolta. Ámbár pedig egyes számban mondatik : „Isten nevét ne vedd”: ezt nem egy bizonyos névről, hanem mindannyiról kell érteni, melyek Istennek tulajdonittatnak; mert sok név adatott az Istennek, úgymint: mindenható Ur, seregek Ura, királyok királya, az erős és több ilyenek, melyek a szentirásban olvashatók, melyek mind egyenlő s ugyanazon tisztelettel bírnak. Továbbá ki kell fejteni, hogyan adjuk meg Isten nevének a köteles tiszteletet. Mert a keresztény népnek, mely Isten dicséretét szünet nélkül zengedezni tartozik, az üdvösségre leghasznosabb és legszükségesebb dolgot tudnia kell.
V. Mikor tiszteljük és becsüljük Isten nevét?
Noha sokféle módja van az isteni név dicséretének, mindazáltal
