pedig szilárdan áll meggyőződésében, hogy az Isten erős, az a nagy Dáviddal azt mondja:[1] „Hová menjek a te lelked elől? és hová fussak színed elől?” Amaz az isteni ígéretekben néha kételkedik és az ellenség erejét oly nagynak hiszi, hogy magát az ellenállásra képtelennek véli. Ellenben a szilárd és rendithetlen hit mit sem tétováz, mivel az isteni erőn és segítségen alapszik, hanem az embereket fölemeli és megerősíti; mert igy szól:[2] „Az Ur világosságom és szabadulásom, kitől féljek?”
XXVIII. Mit jelent, midőn Isten magát bosszúállónak is mondja?
A másik ösztönző eszköz pedig maga az isteni boszuállás. Az emberek ugyanis néha azt gondolják, hogy Isten az emberi dolgokkal nem törődik, még azzal sem, megtartjuk-e törvényét, vagy elhanyagoljuk. Ebből rendetlen élet származik. Midőn pedig Istent bosszúállónak hisszük, ennek meggondolása könnyen kötelességeink határai közt tart bennünket.
XXIX. Minemű boszuállás tulajdonítandó Istennek?
A boszuállás pedig, melyet Istennek tulajdonítunk, nem lelki felháborodást jelent, hanem azon isteni szeretetet és kegyességet. melynél fogva a lelket nem engedi magától büntetlenül elszakadni; a kik pedig tőle elpártolnak, azokat elveszti. Tehát az Isten bosszúállása az ő legnyugodtabb és legtisztább igazsága, melylyel a hamis vélemények és gonosz kívánságok által megvesztegetett lelket elveti és az Istennel való egyesüléstől, mint házasságtörőt elmozdítja. De Istennek ezen boszuállását a legkellemesebbnek és legédesebbnek tapasztaljuk épen akkor, midőn ezen boszuállásból tűnik ki legfőbb és megfoghatlan jóindulata irántunk. Mert az emberek között sem forróbb szeretet nincs, sem nagyobb és bensőbb egyesülés, mint azok között, kiket házasság köt össze. Hogy mily nagyon szeret bennünket Isten, kimutatja, midőn magát gyakran jegyeshez, vagy férjhez hasonlítván, boszuállónak nevezi. Azért tanítsa e helyen a plébános, hogy az embereknek annyira kell az Isten tisztelete és imádásáért buzogniok, hogy inkább buzgólkodóknak lehessen őket méltán mondani, mint szeretőknek, annak példája szerint, ki önmagáról
