Az Ur[1] törvénye ugyan a lelkeket Istenhez téríti; mert az ő utait s Istennek legszentebb akaratát a törvény által megismervén, lábainkat az Ur utaira irányozzuk. De mivel egyedül az Istent félők igazán bölcsek, a törvénynek még az is sajátja, hogy bölcseséget ad a kisdedeknek. Azért igaz örömökkel s az isteni titkok megismerésével, továbbá kimondhatlan gyönyörrel és jutalommal halmoztatnak el mind ez életben, mind a jövendőben azok, kik az Isten törvényét megtartják.
X. Mivel minden Isten akaratát teljesiti, méltó, hogy az ember is ugyanazon akaratot kövesse.
Azonban a törvényt nem annyira saját hasznunkért kell megtartanunk, mint inkább Isten kedvéért, ki a törvényben az emberi nemnek az ő akaratát nyilatkoztatá ki, melyet, mivel minden teremtmény követ, sokkal méltányosabb, hogy az ember is engedelmeskedjék neki. Azt sem kell elhallgatni, hogy főkép ezzel mutatta ki irántunk kegyességét és végtelen jóságának gazdagságát és hogy ámbár minden jutalom nélkül kényszerithetett volna bennünket dicsőségének szolgálatára, mégis saját dicsőségét a mi hasznunkkal akarta egybekapcsolni úgy, hogy a mi az embernek hasznos, ugyanaz Istennek dicsőségére legyen. Minthogy tehát ő a legnagyobb és legkitűnőbb, azért tanítsa a plébános, a mit a próféta utolján[2] mondott: „azok megőrzésében nagy megjutalmazás van”. Mert nemcsak azon áldások ígértettek nekünk, melyek inkább a földi boldogságra látszanak vonatkozni, t. i. hogy[3] áldottak leszünk a városban, áldottak a mezőben, „hanem[4] bőséges jutalom mennyekben” és „jó és tömött, megrázott és kifolyó mérték”[5] tétetett el, melyet jámbor és igaz cselekedetek által érdemlünk Isten irgalmának segélyével. „Én[6] vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából. Idegen Isteneid ne legyenek én előttem. Faragott képet ne csinálj magadnak stb.”
XI. Miért kötelez Mózes törvénye minden korszakbeli embert és mely alkalommal hirdettetett ki Israel fiainak?
Ámbár ezen törvényt a hegyen a zsidóknak adta az Ur,
