XXII. Az elváló-levél által egymástól elkülönitettek ismét összemehetnek.
De e helyen nem kell elhallgatniok a lelkipásztoroknak sz. Ágoston üdvös intését. Ő t. i. megmutatandó a híveknek, hogy feleségeikkel, kiket házasságtörés miatt elbocsátottak, ha azok bűnöket megbánták, ki kell békülniök, igy szól:[1] „Miért ne fogadja vissza a hivő férj feleségét, kit az egyház visszafogadott? vagy miért ne bocsásson meg a feleség a házasságtörő, de töredelmes férjnek, kinek Krisztus is megbocsátott”. Mert, midőn a sz. írás [2] „bolondnak” nevezi azt. ki „a házasságtörő feleséget megtartja”, ezt azon nőről érti, a ki, miután vétkezett, bűnét megbánni és a megkezdett undokságot elhagyni nem akarta. Ezekből tehát kitűnik, hogy a hívők házassága tökéletességre és fenségre mind a pogányok, mind a zsidók házasságait igen felülmúlja.
XXIII. Miféle hasznok származnak e szentségből a házasokra?
Azonkívül elő kell adni a híveknek, hogy három java van a házasságnak; a magzat, a hűség és a szentség; ezek ama kellemetlenségeket pótolják és enyhítik, melyeket az apostol ezen szavakkal jelez:[3] „Az ilyeneknek testi gyötrelmük leszen,” és azt eszközük, hogy a testi közösülés, mely a házasságon kivid méltán kárhoztatandó, tisztességgel van összekötve. Az első jó tehát a „magzat,” vagyis a gyermekek, kik igazi és törvényes feleségtől származnak; mert azt annyira becsülte az apostol, hogy igy szólt:[4] „Üdvözülni fog” a nő „a fiak szülése által.” S ezt nem egyedül a nemzésről, hanem a gyermekek istenfélő neveléséről s a jámborságra való vezetéséről is kell érteni. Amint az apostol azonnal hozzá teszi: „ha megmarad a hitben.” Azért int a szentirás:[5] „Vannak fiaid? oktasd őket és hajtsd meg őket gyermekségüktől.” Ugyanazt tanítja az apostol is, s ezen oktatás legszebb példáit adják a szentirásban Tobias, Job és más sz. ős atyák. Mik pedig a szülők és gyermekek kötelmei, a negyedik parancsban bővebben ki lesz fejtve.
