XIX. A házasság sem a természeti törvény alatt a bűn elkövetése után, sem Mózes törvénye alatt nem tartotta meg isteni eredetének fönségét.
Ehhez járul még, hogy, akár a természet törvényét a bűn után, akár Mózes törvényét tekintsük, könnyen észre vesszük, hogy a házasság eredeti fenségéből s tisztességéből kiesett. Mert a természet törvényének uralma alatt sokat találunk az ős atyák közöl, kik egyszerre több feleséget vettek. Azután pedig Mózes törvényében meg volt engedve[1] a feleség elbocsátása kellő ok és váláslevél adása mellett; az evangéliumi törvény mind a kettőt eltörölte[2] és a házasságot régi méltóságába visszahelyezte. Mert, hogy a többnejűség a házasság természetével ellenkezik, (ámbár némely ős atyákat nem lehet vádolni, mivel Isten engedelméből vettek több feleséget) kijelentette Krisztus Urunk ama szavakkal:[3] „Ezért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és kettőn egy testté lesznek”. És aztán hozzá adja: „Azért már nem kettő, hanem egy test”. Mely szavakkal világosan értésünkre adta, hogy a házasságot Isten úgy rendelte, hogy csak kettőnek és nem többnek összeköttetéséből álljon. A mit másutt is világosan tanított, igy szólván:[4] „A ki elbocsátja feleségét és mást veszen, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, paráználkodik”. Mert ha a férfiúnak szabad volna több feleséget vennie, épen semmi ok sem volna arra, miért kellene őt házasságtörőnek inkább tartani, ha azon feleségén kívül, ki már házában van, mást venne, mint, ha az előbbit elbocsátván, mással kelne össze. Ebből megérthetjük, miért történik, hogy, ha valamely hitetlen, nemzete szokása szerint több feleséget vett, midőn az igaz hitre tér, az egyház parancsa szerint a többit mind el kell bocsátnia és csak az elsőt tarthatja meg, mint igazi és törvényes feleségét.
XX. A házasság köteléke az elválás által föl nem oldható.
De Krisztus Urunk ugyanazon tanúságából könnyen bebizonyítható, hogy a házasság kötelékét semmiféle elválás fel nem
