úgy követik, minta ló és öszvér, melyeknek nincs értelmük: azokon van hatalma az ördögnek”. Azután hozzá teszi: „Vedd el a szüzet az Ur félelmével, a fiak szeretetétől viseltetvén inkább, mint bujaságtól, hogy Ábrahám ivadékában áldást nyerj a fiakban”. És ez volt egyszersmind az oka, hogy miért rendelte Isten kezdettől fogva a házasságot. Azért igen nagy azok bűne, kik a házas életben orvosszerekkel vagy a fogamzást akadályozzák, vagy a magzatot elhajtják; mert ezt embergyilkosok gonosz összeesküvésének kell tartani.
XIV. Miért rendeltetett a házasság a bűn elkövetése után?
A harmadik ok, mely az első szülő bukása után a többi okokhoz járult, midőn az igazságnak, melyben az ember teremtetett, elvesztése miatt az érzékiség, a józan észszel ellenkezni kezdett; az, hogy t. i. a ki gyengeségét ismeri s a test küzdelmét viselni nem akarja, a bujaság bűnének elkerülésére a házasság gyógyszerével éljen. Erről igy ir az apostol[1] „A paráznaság eltávoztatásáért mindenkinek tulajdon felesége és mindenkinek tulajdon férje legyen”. És kevéssel utóbb, miután tanította, hogy néha az áhitatosság kedvéért a házassági tartozást mellőzni kell, hozzá teszi: „Azután ismét keljetek össze, hogy ne kisértsen titeket a sátán, ha meg nem tartózkodhattok”. Ezek tehát azok az okok, melyek közül valamelyiket mindenkinek szem előtt kell tartania, a ki áhítattal s vallásossággal, mint a szentek fiaihoz illik, akar házasságra lépni. Ha pedig ezen okokhoz mások is járulnak, melyektől indíttatva az emberek házasságokat kötnek és a feleség választásában egyiket a másiknál inkább tekintik, milyenek: örökös utáni vágy, gazdagság, szépség, előkelő származás, a hasonló gondolkozásmód: az ily okok épen nem kárhoztatandók; mivel a házasság szentségével nem ellenkeznek. Mert Jákobot sem kárhoztatja a sz. irás azért, hogy Rakelt, szépségétől vonzatva, Liának eléje tette. Ezeket kell tudni a házasságról, a mennyiben az a természet rendjében gyökeredző egyesülés.
XV. Miért emelte Krisztus a házasságot szentségi méltóságra?
Meg kell magyarázni, hogy, a mennyiben szentség, lényege
- ↑ I. Kor. 7, 2.
