Oldal:Trienti Káté.pdf/31

A lap nincsen korrektúrázva

és mintegy saját elnevezéssel, főkép az uj szövetségi szent könyvekben, Isten, a keresztények atyjának mondatik, a kik „nem vették a szolgaság lelkét félelemre, hanem vették a fogadott fiak lelkét, melyben kiáltják:”[1] „Abba, Atyánk,”[2] mert oly szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiainak neveztessünk és azok legyünk:[3] ha pedig fiai, örökösei is, az Istennek ugyan örökösei, Krisztusnak pedig örököstársai, a ki a sok atyafiak között elsőszülött,[4] nem is szégyenel minket atyjafiainak nevezni”.[5]

Tehát akár a teremtés és gondviselés közös, akár pedig a lelki örökbefogadás különös okát tekintsük, méltán vallják a hívek, hogy hisznek Istenben, mint Atyában.

X. Mily titkolt, foglaltatnak az atyai névben, és az isteni személyek megkülönböztetéséről.

De a plébános a híveket arra is tanítsa, hogy elméjüket az Atya szó hallására a kifejtett fogalmakon kívül nagyobb titkokra is kell irányozniok. Mert a mi azon megközelithetlen fényességben, melyben Isten lakik, rejtettebb és titkosabb, és a mit az emberi ész és értelem elérni, sőt még gyanítani sem volt képes, azt az isteni kinyilatkoztatás az Atya névvel kezdi nekünk megfejteni. E név t. i. azt jelenti, hogy az Istenség egy lényegében nem csak egy személyt, hanem a személyek megkülönböztetését kell hinnünk. Mert az Istenségben három személy vagyon: az Atya, ki senkitől sem született; a Fin, a kit az Atya öröktől fogva nemzett; a Szentlélek, a ki az Atyától és Fiútól szintén öröktől fogva származik. E szerint az Istenségnek egy lényegében első személy az Atya, a ki egyszülött fiával és a Szentlélekkel egy Ur és egy Isten, nem egy személynek egyedüliségében, hanem egy lényegük Háromságában. De ezen három személy, minthogy ezekben valami különbözőt vagy öszszenemegyezőt gondolni nem szabad, csak tulajdonságaik által különböznek. Az Atya ugyanis senkitől sem született: a Fiu az Atyától született; a Szentlélek pedig mindkettőtől származik. Es igy a három személyben egy lényeget és egy valóságot vallunk, úgy, hogy az igaz és örök Istenség vallásában mind a személyek

  1. Rom. 8, 15.
  2. Ján. I. 3, 1.
  3. Rom. 8, 17.
  4. Rom. 8, 29.
  5. Zsid. 2, 11.