más törzsbeli ama tisztségbe ne tolakodjék. Azért Oziás[1] király, mivel a papi hivatalt bitorolta, az Úrtól bélpoklossággal büntettetvén kevélységéért és szentségtöréséért súlyosan lakolt. Mivel tehát a papság ugyanazon megkülönböztetését az evangéliumi törvényben is föl lehet találni, azért értésükre kell adni a hiveknek, hogy itt a külső papságról van szó, mely bizonyos embereknek adatott; mert csak ez tartozik az egyházirend szentségéhez.
XXIV. Mi az áldozópapoknak tulajdonképeni foglalkozása?
Tehát az áldozópapnak tiszte, hogy Istennek áldozatot mutasson be s a szentségeket kiszolgáltassa, amint a fölszentelési szertartásokból kitűnik. A püspök t. i. midőn valakit áldozópappá szentel, először kezeit minden jelenlevő áldozópappal együtt ráteszi, azután vállaira illesztvén a stólát, azt mellén keresztbe teszi; miáltal kijelentetik, hogy a pap erőt nyer a magasból, hogy Krisztus Urunk keresztjét s Isten törvényének kellemes igáját elviselhesse s azt nemcsak szóval, hanem szent és erényes életpéldájával is magyarázhassa. Azután kezeit megkenvén sz. olajjal, átnyújtja a kelyhet borral s a tányérkát a kenyérrel, mondván: „Vedd a hatalmat Istennek áldozatot bemutatni és misét felajánlani mind az élőkért, mind a holtakért”. Szertartásokkal és szavakkal Isten és az emberek között szószólóvá és közbenjáróvá rendeltetik, a mit az áldozópap kiváló foglalkozásának kell tartani. Végre kezeit ismét fejére tevén, azt mondja: „Vedd a Szentlelket, a kiknek megbocsátod bűneiket, meg lesznek bocsátva; s a kiknek megtartod, meg lesznek tartva” és átadja neki azon mennyei hatalmat a bűnök megbocsátására és megtartására, melyet az Ur tanítványainak adott. Ezek tehát az áldozópapi rend sajátlagos kiváltképeni tisztjei.
XXV. Ámbár egy az áldozópapi rend, mindazáltal nem egy az áldozópapok fokozata.
Ámbár csak egy az áldozópapi rend, mindazáltal több méltósági s hatalmi foka van. Az első azoké, kik egyszerűen áldozópapoknak hivatnak, kiknek teendőit fejtegettük. A második a püspököké, kik egyes püspökségek élén állanak, hogy
- ↑ Krón. II. 26, 19.
