foglalkozás vagyon s minden határozottan el van osztva és helyezve, helyesen és találóan neveztetett rendnek.
X. Az egyházirend valóságos szentség.
Hogy pedig az egyházirend az egyház többi szentségei közé tartozik, a trienti sz. zsinat a már többször megemlített okkal erősiti meg; mert mivel a szentség szent dolognak jele, az pedig, a mi ezen fölszentelésben külsőképen történik, azon kegyelmet és hatalmat jelenti, mely annak adatik, a ki fölszenteltetik: nyilván következik, hogy az egyházirend igazán és tulajdonképen szentségnek mondandó: azért a püspök, midőn a fölszentelendőnek a kelyhet nyújtja a borral és vizzel, s a tányérkát a kenyérrel, azt mondja: „Vedd az áldozat bemutatásának hatalmát Mely szavakkal az egyház folytonos tanítása szerint hatalom adatik, hogy, ha meg van a szükséges anyag, az Oltáriszentséget létesíthessük és jelleg nyomatik a lélekre, a mellyel kegyelem van összekapcsolva, hogy ama tisztet rendesen és törvényszerűen teljesíthessük, a mit e szavakkal fejez ki az apostol:[1] „Intlek, hogy gerjeszd föl az Isten malasztját, mely benned vagyon az én kezeimnek rátétele által. Mert nem adta nekünk Isten a félelemnek, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.”
XI. Miért van az egyházban több rende a kiszolgáltatóknak?
Mivel, hogy a sz. zsinat[2] szavaival éljünk, ez a magasztos papi szolgálat isteni dolog, azért, hogy minél méltóbban és nagyobb tisztelettel lehessen gyakorolni, illő volt, hogy az egyház rendezettebb intézkedése szerint több különböző rendje legyen a kiszolgáltatóknak, kik az áldozópapi hivatalban szolgáljanak és pedig úgy rendezve, hogy, a kik a hajkoronával már megjeleltek, a kisebb rendek által emelkedjenek a nagyobbakra.
XII. Hány rendfokozata van az egyházi szolgáknak és hogyan vannak közönségesen felosztva?
Meg kell magyarázni, hogy a rendek száma hót, mint a kath. egyház mindig tanította: neveik pedig ezek: ajtónálló,
