ad, szabad ezen szentséget kiszolgáltatni. Különösen figyelembe kell venni, hogy az áldozópap e kiszolgáltatásnál, amint a többi szentségnél is, Krisztus Urunkat és az anyaszentegyházat, annak jegyesét képviseli.
XIV. Minő hasznok háramlónak az emberekre ezen szentség fölvételéből?
Pontosan ki keli fejteni a hasznokat is, melyek e szentségből ránk háramlanak, úgy, hogy ha semmi egyéb nem édesgetheti a híveket annak fölvételére, legalább maga a haszon vonzza őket, mivel természetünkben fekszik, hogy majdnem mindent saját hasznunk szerint mérlegelünk. Fejtsék ki azért a Lelkipásztorok, hogy ezen szentség által kegyelemben részesülünk, mely a bűnöket, főleg a kisebbeket vagy, mint közönséges néven neveztetnek, a bocsánandókat eltörli; mert a halálos bűnök a törödelem szentségében bocsáttatnak meg. Mert ezen szentség első sorban nem a nagyobb bűnök megbocsátására rendeltetett, ezt ugyanis csak a keresztség és a töredelem szentsége eszközük. Másik haszna a szent kenetnek, hogy a lelket a bűnök által okozott lankadtságtól és erőtlenségtől és a bűnök többi maradványaitól megszabadítja. Ezen orvoslásra pedig legalkalmasabbnak tartandó azon idő, midőn súlyos betegségben szenvedünk és életünk vége közelgőt. Mert az ember természetében fekszik, hogy az emberi dologban mitől sem fél annyira, mint a haláltól; ezen félelmet pedig fölötte növeli az elkövetett vétkek tudata, főleg midőn lelkiismeretünk súlyos vádja gyötör bennünket, a mint írva vagyon: „Bűneik öntudatában félve jönnek elő és ellenük lépnek föl gonosz tetteik.”[1] Továbbá fölötte aggasztó azon gondolat, hogy nem sokára Isten itélőszéke elé kell állnunk, hol a legigazságosabb Ítélet fog felettünk kimondatni, amint megérdemeljük. Gyakran megtörténik, hogy a híveket ezen félelem nagyon nyugtalanítja. Pedig a halált semmi sem teheti csendesebbé, mint ha a szomorúságot elvetjük és az Ur eljövetelét vidám lélekkel várjuk és készek vagyunk letéteményünket, bármikor tetszenék is neki azt tőlünk visszakövetelni, örömest visszaadni. Hogy tehát a hívek elméje ezen aggodalomtól megmeneküljön s lelkünk áhitatos és szent örömmel teljék el, az
- ↑ Bölcs. 4, 20.
