ima teszi, melyet a pap az egyes kenéseknél alkalmaz, midőn mondja: „Ezen kenés által bocsássa meg neked Isten, mit a szemek, fülek és az érzés hibája által vetkeztél. Hogy pedig ez teszi igazi és tulajdonképeni alakját ezen szentségnek, kijelenti sz. Jakab apostol, midőn[1] mondja: „és imádkozzanak fölötte, és a hitből jött imádság megszabadítja a beteget.” A miből világos, hogy az alakot imaként kell mondani; ámbár az apostol nem fejezte ki, hogy különösen mely szavakba kell foglalni. Azonban azt az atyák kétségtelen hagyománya utján örököltük, hogy minden egyház megtartja az alak azon módját, mellyel mindnyájuk anyja és tanítója, a római egyház él: mert, ámbár némelyek néhány szót felcserélnek, midőn e helyett: „Isten bocsássa meg neked” ezt is: „engedje el,” vagy: „nézze el,” néha ezt is: „gyógyítsa meg” a mit elkövettél, alkalmazzák: mindazáltal, mivel értelme nem változik, világos, hogy ugyanazon alakot mindenütt lelkiismeretesen megtartják.
VII. Miért van ezen szentség alakja ima-alakba foglalva?
Senki se csodálja, hogy, mig más szentségek alakja vagy egyenesen kijelenti, a mit eszközöl, mint midőn mondjuk: „Én keresztellek téged,” vagy „megjelöllek a kereszt jelével; ” vagy mintegy parancsolólag hangzik, mint midőn az egyházirend szentségének föladásánál mondatik: „Vegyétek a hatalmat”: az egy utolsó kenet alakja imaként mondatik ki. Ez ugyanis joggal rendeltetett így; mert, ámbár ezen szentség rendeltetése az, hogy a szellemi kegyelmen kívül, melyet nyújt, a betegek egészségét is visszaállítsa; mégis, mivel nem mindig következik be, hogy a betegek a nyavalyából is felgyógyulnak: azért az alak imaként mondatik, hogy Isten jóságából kinyerjük azt, a mit a szentség ereje állandóan és rendesen eszközölni nem szokott. Használtatnak ezen szentség kiszolgáltatásában tulajdon szertartások is, de azok legnagyobb része imákból áll, melyekben a pap a beteg üdvéért könyörög; mert nincs szentség, mely annyi imával végeztetnék és pedig méltán, minthogy főkép akkor kell a híveket áhitatos imádsággal segíteni. Azért mind a jelenlevőknek, mind főképp a lelkipásztoroknak szívből kell kérniük az Istent, s a betegnek életét és üdvét teljes buzgalommal irgalmába ajánlaniuk.
- ↑ Sz. Jak. 5, 14, 15.
