Oldal:Trienti Káté.pdf/281

A lap nincsen korrektúrázva

Minthogy pedig az utolsó kenet szentségével amaz utolsó nap emlékezete egybe van kötve: könnyen érthető, hogy gyakran kell róla oktatást tartani, nemcsak azért, mivel azon dolgok titkait, melyek üdvünkhöz tartoznak, kifejteni és megmagyarázni igen szükséges; hanem azért is, mivel a hívek megemlékezvén arról, hogy minden embernek meg kell halnia, rossz kívánságaikat fékezni fogják, minek az lesz eredménye, hogy a halál felelnie kevésbé fogja őket nyugtalanítani, sőt az Istennek buzgó hálát adnak, ki, valamint a keresztség szentsége által utat nyitott nekünk az igaz életre, úgy, hogy ez életből kiköltözvén, utunk az égbe biztosabb legyen az utolsó kenet szentségét rendelte.

II. Miért neveztetik ezen szentség utolsó kenetnek?

Hogy az utolsó kenet szentségének magyarázatára szükséges dolgok szintén ugyanazon rendben adassanak elő, melyet a többi szentségeknél követtünk: először azt kell kifejteni, hogy ezen szentség azért neveztetik utolsó kenetnek, mivel minden szent kenet közt, melyeket Üdvözítő Urunk egyházára bízott, utolján szolgáltatandó ki. Azért ezen kenet elődeinktől a betegek kenete szentségének, és az elköltözők szentségének is neveztetett, mely elnevezésekkel a hívek utolsó órájukra emlékeztetnek.

III. Hogyan egyez az utolsó kenettel a szentség valódi fogalma?

Mindenekelőtt ki kell fejteni, hogy a szentség valódi fogalma az utolsó kenettel megegyez. Ez pedig világosan kitűnik, ha azon szavakra figyelmezünk, melyekkel sz. Jakab apostol[1] ezen szentség törvényét kihirdette. „Beteg valaki közöletek? hivassa el, — úgymond — az egyházi szolgákat és ezek imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Ur nevében, és a hitből jött imádság megszabadítja a beteget, s megkönnyebbiti őt az Ur, s ha még bűnökben vagyon, megbocsáthatnak neki.” Mert midőn az apostol azt állítja, hogy a bűnök megbocsáttatnak, ezzel a szentség lényegét és természetét nyilvánítja. Hogy pedig ez volt a kath. anyaszentegyház folytonos tanítása az utolsó kenet szentségéről: mind több más gyülekezet bizonyítja, mind pedig a trienti zsinatban[2] kijelentette, hogy kiközösitési büntetést

  1. Sz. Jakab. 5, 14. 15.
  2. Trient. zsin. 14. ül. az ut ken. 2. szab.