Oldal:Trienti Káté.pdf/270

önteni és figyelmeztetni kell őket, hogy nincs ok félni bűneik megvallásától s hogy senki sem csodálkozhatik, ha meg tudja, hogy az emberek vétkeznek; miután ez mindnyájunk közös nyavalyája és az emberi gyarlóság tulajdona. Vannak mások, kik vagy mivel ritkán szokták meggyónni bűneiket, vagy mivel semmi gondot s figyelmet nem fordítottak lelkiismeretük megvizsgálására, sem elkövetett bűneiket nem tudják előadni a gyónásban, sem azt nem tudják eléggé, hogyan kell e kötelesség teljesítéséhez fogni: ezeket mindenesetre szigorúan meg kell dorgálni, főkép megtanítani, hogy, mielőtt valaki gyóntatóatyjához járul, egész erejével azon kell lennie, hogy bűnei felett bánatot keltsen szivében; ezt pedig csak úgy teheti meg, ha azokat emlékezetébe vissza idézve egyenkint megismerni törekszik. Azért ha a lelkiatya ily embereket teljesen készületlenül talál, nyájas szavakkal bocsássa el magától és buzdítsa őket, hogy fordítsanak némi időt lelkiismeret vizsgálásra és ezután térjenek vissza. S ha talán erősítenék, hogy ők erre nézve minden törekvést és szorgalmat fel használtak, mivel a lelkiatya fölötte tarthat attól, hogy ha egyszer elbocsátotta őket, nem jönnek vissza: ki kell őket hallgatni, főleg ha életük megjobbitására némi törekvést mutatnak és arra bírhatók, hogy hanyagságukat megváltják s megígérik, hogy azt máskor pontos és szorgalmas vizsgálat által kipótolják; ebben mindazáltal nagy óvatosság szükséges. Mert ha a hallott gyónásból belátja, hogy a gyónó részéről a bűnök elszámlálásában a törekvés és azok megutálásában a bánat nem hiányzott, feloldozhatja őt. Ha azonban azt látja, hogy mindkettő hiányzik, tanácsolja és javasolja neki, hogy, mint fönnebb mondva volt, nagyobb gondot fordítson lelkiismerete megvizsgálására és lehető legnagyobb nyájassággal bánván vele, bocsássa el. Mivel pedig néha megtörténik, hogy az asszonyok megfeledkezvén az előbbi gyónásban valamely bűnről, nem mernek a gyóntatóatyához ismét visszatérni, mivel félnek, hogy a nép előtt nagy istentelenség gyanújába esnek, vagy hogy úgy tűnnek fel, mint a kik különös vallásosság dicséretét hajhászszák: gyakran, majd nyilván, majd négyszemközt meg kell mondanunk, hogy senkinek sincs oly kitűnő emlékező tehetsége, hogy minden tettére, szavára és gondolatára visszaemlékezzek: azért a hívek semmi által se hagyják magokat elriasztani a lelkiatyához való visszatéréstől, ha oly vétek jut eszökbe, a melyet előbb fel nem említettek. Ezeket és még több effélét kell a lelkiatyáknak a gyónásban