Oldal:Trienti Káté.pdf/261

A lap nincsen korrektúrázva

ítéletet hozni, sem pedig a büntetések kiszabásában igazságos mértéket tartani, hacsak az ügyet, abba egészen behatolva, teljesen nem ismerjük: következik, hogy a bűnbánóknak a gyónásban a pap előtt egyenkint tel kell tárniok minden vétket. Tanítsák azért a lelkipásztorok ezeket, melyeket a trienti sz. zsinat meghatározott, s a kath. egyház szakadatlanul tanított. Mert ha figyelmesen olvassuk a sz. atyákat, mindenütt a legvilágosabb bizonyítékokra akadunk, melyek megerősítik, hogy ezen szentséget Krisztus Urunk rendelte, és hogy a sz. gyónás törvényét evangéliumi törvénynek kell tartanunk, melyet ők e két görög szóval: exomologesis és exagoreusis fejeznek ki. Ha még az ó szövetség jelképeit is tekintjük, kétségkívül a bűnök megvallását akarták jelképezni az áldozatoknak ama különféle nemei, melyeket a különféle bűnök eltörlésének reményében a papok bemutattak.

XLII. Mily haszonnal csatolt az egyház némely szertartásokat a sz. gyónáshoz?

Valamint tanítani kell a híveket arra is, hogy Urunk és Üdvözítőnk rendelte a gyónást; szintúgy figyelmeztetni is szükséges őket, hogy némely szokásokat és ünnepélyes szertartásokat az egyház saját tekintélyével adott hozzá, melyek, habár nem is tartoznak a szentség lényegéhez, annak méltóságát mindazáltal jobban feltüntetik, és a gyónók lelkét áhítatra gyulasztván, előkészítik, hogy Isten kegyelmét könnyebben elnyerjék. Midőn ugyanis födetlen, lehajtott fővel a pap lábaihoz borulva, könyörgésre kulcsolt kezekkel és a ker. alázatosság más efféle jeleit használva, — melyek a szentség lényegéhez nem tartoznak, — bűneinket meggyónjuk: lehetetlenség úgyszólván, hogy e szentségben a mennyei erőt fel ne ismerjük és az isteni irgalmasságért a legnagyobb buzgósággal ne esedezzünk.

XLIII. Kik halálos vétekkel vannak terhelve, gyónás nélkül üdvösséget nem nyerhetnek.

Senki se gondolja, hogy a gyónást az Ur úgy rendelte, hogy nem mondotta ki annak szükségességét. Mert jegyezzék meg maguknak a hívek, hogy annak, kit halálos bűn terhel, a penitencziatartás szentsége által kell a lelki életre visszatérnie: ezt az Ur igen szép hasonlatban adja tudtunkra, midőn e szentség