emlékezetébe idézni s megutálni szándékozik, és igy az Úrhoz tér. Mert a próféta által parancsolja, hogy ezen reményben legyünk, midőn mondja: „Az istentelennek istentelensége nem árt neki, a mely nap megtér istentelenségéből.”[1]
XXXI. Mik szükségesek leginkább az igazi törödelmességhez?
Ezekből tehát ki lehet venni, hogy leginkább mik szükségesek az igazi bánatra; a mikre a hivő népet tüzetesen kell tanítani, hogy mindenki megértse, mikép szerezheti azt meg és zsinórmértéke legyen, mely szerint megítélheti, mily távol van ezen erény tökélyétől. Először ugyanis szükséges, hogy minden elkövetett bűnünket utáljuk és bánjuk, nehogy, ha csak némelyek fölött bánkódunk, képzelt vagy tettetett és nem üdvös törödelemre gerjedjünk. Mert, mint sz. Jakab apostol mondja: „Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, mindenikben vétkes lett”.[2] Másodszor megkivántatik, hogy a bánattal gyónás- és elégtételi szándék legyen kapcsolatban, a mikről később annak helyén lesz szó. Harmadszor szükséges, hogy a penitentiatartónak erős és állhatatos szándéka legyen életét megjobbítani. Ezt világos szavakkal tanítja a próféta: „Ha az istentelen bünbánatot tart minden bűneiről, melyeket cselekedett és megőrzi minden parancsomat és ítéletet és igazságot, cselekszik: élvén él és nem hal meg; semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, nem emlékszem meg”;[3] s kevéssel utóbb: „És mikor az istentelen kitér istentelenségéből, melyet cselekedett és Ítéletet és igazságot cselekszik, az ő lelkét megtartja életben”;[4] és alább: „Térjetek meg, úgymond és tartsatok bünbánatot minden gonoszságtokról és nem leszen romlástokra a gonoszság. Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, melyeket cselekedtetek és szerezzetek magatoknak uj szivet és uj lelket”.[5] Ugyanezt parancsoló Krisztus Urunk is a házasságtörésen kapott asszonynak: „Menj, igy szólt, és többé ne vétkezzél”;[6] s hasonlóan az inaszakadtnak, kit a gyógyító-tónál meggyógyított: „Ime, úgymond, meggyógyultál; többé ne vétkezzél”.[7]
XXXII. A törödelmességhez megkivántatik az elkövetett bűn fölötti bánat és erős fogadás jövőben a bűnt kerülni.
De maga a természet és az ész is nyíltan bizonyítja, hogy
