az ember teste több tagból, kezekből, lábakból, szemekből és egyéb ily részekből áll, melyek valamelyike ha hiányzik, méltán látszik tökéletlennek, tökéletesnek pedig, ha egy sem hiányzik: azonkép a törödelem is e három részből áll, úgy, hogy jóllehet lényegét illetőleg a bánat és gyónás, melyek által az ember megigazul, elegendő: mindazáltal, hacsak a harmadik rósz, t. i. az elégtétel is hozzá nem járul, a tökéletességből valami mindenesetre hiányzik. Azért e részek annyira össze vannak kapcsolva egymással, hogy a töredelmesség a gyónási s elégtételi szándékot és föltétet magában foglalja, a gyónást a bánat es elégtételi akarat, az elégtételt pedig a két másik megelőzi.
XXII. Mily összefüggésben van a törödelem e három része?
E három résznek pedig azon okát adhatjuk, hogy gondolattal, szóval és cselekedettel követtetnek el Isten ellen a bűnök. Illő tehát, hogy, midőn magunkat az egyház hatalma alá vetjük, a mivel a legszentebb isteni felséget megbántottuk, ugyanazzal törekedjünk haragját megengesztelni s a bűnök bocsánatát tőle megnyerni. De ugyanezt más bizonyítékkal is meg lehet erősíteni. A törödelem ugyanis némi kárpótlás a bűnökért, mely annak akaratjából ered, a ki vétkezett és Istentől rendeltetett, ki ellen a bűn elkövettetett. Azért mind a kárpótlási akarat megkivántatik, a miben áll fökép a törödelmesség, mind szükséges, hogy a penitentiatartó a pap ítélete alá vesse magát, mint ki Krisztus személyét viseli, hogy a bűnök nagysága szerint büntetést szabhasson reá; a miből mind a gyónás, mind az elégtétel czélja és szükségessége kitetszik.
XXIII. Mit értünk itt tulajdonképen a törödelmesség alatt?
Mivel pedig e részek lényegét és természetét elő kell adni a híveknek: mindenekelőtt a bánaton kell kezdeni, és ezt szorgalmasan megmagyarázni; mert a lélek soha sem lehet bánat nélkül, midőn előbbi vétkeinkről megemlékezünk, vagy midőn valamely vétket elkövetünk. Ezt az atyák a trienti zsinaton igy határozzák meg:[1] „A bánat lelki fájdalom és megutálása
- ↑ Trient. zsin. 14. ül. a tör. 4. f.
