nem bocsáttatik, sem el nem engedtetik, mivel az üdv tulajdonképeni gyógyszerét, az Isten kegyelmét, visszautasítja. Ily értelemben mondta sz. Ágoston:[1] „Oly nagy azon bűn mocska, midőn valaki Istennek Krisztus kegyelme eszközölte megismerése után a testvériség ellen küzd és maga a Malaszt ellen irigységre gyulad, hogy nem tudja magát a bocsánatkérésig megalázni, jóllehet a bűnt megismerni és megvallani rossz öntudata kényszeríti”.
XX. Törödelem nélkül senki sem nyerheti meg bűnei bocsánatát.
De hogy a törödelemre visszatérjünk, azon erő, hogy a bűnöket eltörli, annyira sajátja, hogy törödelem nélkül a bűnök bocsánatát semmikép sem lehet elnyerni, sőt még remélni sem. Mert írva van:[2] „Ha bünbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek”. Ezt a súlyosabb és halálos bűnökről mondá az Ur, jóllehet a kisebb vétkeknek is, melyek bocsánandóknak mondatnak, szükségük van a bünbánat bizonyos nemére. Mert azt mondja sz. Ágoston:[3] „Mivel van bizonyos törödelem, mely a bocsánandó bűnökért megy végbe naponkint az egyházban. valóban haszontalan volna az, ha a bocsánandó bűnök törödelem nélkül megbocsáttathatnának”.
XXI. A törödelemnek kiegészítő részei.
De mivel azokról, a mik némileg lényegesek, nem elég csak általánosan szólni: igyekezzenek a lelkipásztorok egyenkint előadni azokat, a mikből az igaz és üdvhozó törödelem mivoltát megérthetik a hívek. Tulajdonsága pedig e szentségnek, hogy az anyag és alakon kívül, melyek minden szentséggel közösek, még, mint fönnebb mondtuk, oly részekkel is bir, melyek mintegy az egész és teljes törödelmet teszik, t. i. a bánat-, gyónás- és elégtétellel; melyekről aranyszáju sz. János[4] igy szól: „A törödelem készteti a bűnöst mindennek örömmel való elviselésére; szivében bánat, szájában gyónás, testében teljes alázat, vagyis üdvös elégtétel”. E részek pedig a részek azon neméhez tartoznak, melyek valamely egész képzésére szükségesek: mert valamint
