volnának az alakhoz, hanem hogy azok eltávolíttassanak, a mik a szentség erejét és foganatét, annak hibája miatt, kinek kiszolgáltatik, gátolhatnák.
XVI. Mennyire különbözik Krisztus papjainak hatalma a bűn poklosságának megítélésében az ó szövetség papjainak hatalmától?
Azért a bűnösök végtelen hálával tartoznak Istennek, ki oly nagy hatalmat adott az egyházban a papoknak, Mert az egyházban nem ugy, mint hajdan az ó törvényben, melyben a papok bizonyítványukkal csak azt jelentették ki, hogy valaki a bélpoklosságtól megtisztult:[1] egyedid arra adatott hatalom a papoknak, hogy valakit a bűnöktől feloldozottnak jelentsenek ki: hanem mint Isten szolgái valóságosan feloldoznak, a mit maga az Isten, a kegyelem és igazság szerzője és atyja eszközöl.
XVII. Mily magaviselettel és mily szertartásokkal kell a bűnbánóknak igazi szándékukat bebizonyítani?
Gondosan tartsák meg a hívek a szertartásokat is, melyek e szentségnél szokásban vannak; igy érik el. hogy elméjükben jobban megmarad, a mit e szentség által nyertek, hogy t. i. mint szolgák a legkegyelmesebb urral, vagy inkább mint fiak a legjobb atyával kiengesztelődtek és egyszersmind könyebben megértik, mit kelljen cselekedniük azoknak, a kik ily nagy jótéteményért hálásoknak és róla megemlékezőknek akarják, (akarni pedig mindenkinek kell) mutatni magukat. Mert a ki bűneit bánja, az alázatos és törődött lélekkel leborul a pap lábaihoz, úgy. hogy midőn ily alázatosan viseli magát, könnyen beláthatja, hogy a kevélység gyökerét, melyből mindazon bűnök, melyeket sirat, eredtek és születtek, ki kell irtania. A papban pedig, a ki fölötte mint törvényes biró ítél, Krisztus Urunk személyét és hatalmát tiszteli. Mert a pap valamint a többi, úgy a törödelem szentségének kiszolgáltatásában is Krisztus tisztét teljesíti. Azután bűneit úgy számlálja el a bűnbánó, hogy a legnagyobb és legszigorúbb büntetésre méltónak vallja magát és esedezve kéri bűnei bocsánatát. Mindezek régisége felől kétségtelen bizonyítékok találhatók sz. Dénesnél.[2]
