II. Mikor és miért szerkesztették az apostolok a hit tizenkét ágazatát.
A miket tehát a keresztény embernek mindenekelőtt hinnie kell, azok, miket a hit vezérei és tanítói, a szent apostolok, a Szentlélektől ihletve, a hitvallásnak tizenkét ágazatában előadtak. Mert midőn az Úrtól ama parancsolatot vették, hogy érette való küldetésükben eljárván, az egész világba szétmenjenek és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek:[1] jónak találták a keresztény hitnek mintáját elkészíteni, hogy tudniillik mindnyájan egyformán érezzenek és tanítsanak,[2] s hogy ne legyenek azok között, a kiket a hit egységére hívtak, szakadások, hanem tökéletesek legyenek ugyanúgy értelemben és ítéletben.
III. Honnan a „hitvallás" nevezete.
A keresztény hit és reménynek emez általuk szerkesztett vallását pedig a szerzők symbolumnak nevezték, vagy azért, mert különféle, az egyesek által közre hordott tételekből áll; vagy mivel azzal mintegy ismérvvel és jellel éltek, melynek segítségével az elpártolt és alattomosan belopódzott hamis tanítókat, a kik az evangéliumot meghamisították, azoktól, a kik Krisztus zászlójához őszintén esküdtek, könnyen megkülönböztethették.
IV. Mennyire szükséges ezen hitvallás és hány részre osztatik fel.
Hiszek Istenben.
Amellett, hogy sok adatik elő a keresztény vallásban a híveknek, a miket különösen vagy általában biztos és erős hittel kell hinniük; mindenekelőtt mégis és szükségképen hinnünk kell mindnyájunknak, mire mint az igazságnak alapjára és foglalatjára maga az Isten tanított bennünket, úgymint: Isten lénye, egysége s a három személynek különsége és ezeknek azon működései, melyek kiváló módon nekik tulajdonittatnak. A lelkipásztor tanítsa tehát, hogy eme titkokról szóló tan röviden az apostoli hitvallásban foglaltatik.
Mert mint elődeink, kik e tárgygyal szentül és szabatosan
