halált hoznak ránk. Ezt bizonyítja az Ur frigyszekrényének példája. „Mert a frigyszekrény”,[1] melynél becsesebb kincse nem volt a zsidó népnek, a melynek az által igen nagy és számtalan jótéteményeket adott az Ur, „a filiszteusoktól elvitetvén”, pusztító döghalált és örök gyalázattal járó nyomort okozott nekik. Így az eledelek is, ha a szájból egészséges gyomorba szállnak, a testet táplálják és fenntartják; ha pedig megromlott nedvekkel telt gyomorba bocsáttatnak, súlyos betegségeket okoznak.
LV. Hogyan kell a lelket az oltáriszentséghez elkészíteni?
Először is tehát előkészületül azt tegyék a hívek, hogy megkülönböztessék az asztalt az asztaltól, e szentet más közönségesektől, e mennyei kenyeret a közönségestől. És ez akkor történik, ha erősen hiszszük, hogy jelen van valóságos teste és vére az Urnak, „kit imádnak égben[2] az angyalok”; „kinek intésére[3] az ég oszlopai reszketnek és remegnek”; kinek[4] dicsőségével teljes az ég és föld”. Ez teszi t. i. „megkülönböztetni az Ur testét”,[5] mire az apostol intett; azonban e titok nagyságát tisztelni kell inkább, mint vitatkozásokban annak igazságát kíváncsian vizsgálni. A másik igen szükséges előkészület pedig az, hogy mindenki kérdezze meg önmagát, békében van-e másokkal, igazán és lelkéből szereti-e felebarátait. Azért írja szt. Máté: „Ha[6] azért ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának van ellened valamije, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt és menj előbb megbékülni atyádfiával és akkor eljővén ajánld föl ajándékodat”. Azután lelkiismeretünket kell szorgalmasan megvizsgálnunk, nehogy valamely halálos bűnnel legyünk beszennyezve, melyért penitencziát kell tartani, hogy előbb a töredelem és gyónás gyógyszerével eltöröltessék. Mert a trienti sz. zsinat[7] elhatározta, hogy senkinek sem szabad, a kit halálos bűn tudata nyugtalanít, bármily megtörődöttnek látszik is önmaga előtt, magához venni az oltáriszentséget, mielőtt, ha van gyóntatóatya, szent gyónás által meg nem tisztult. Azonkívül lelkünkben csendesen fontoljuk meg, mily méltatlanok vagyunk arra, hogy az Ur ez isteni jótéteményben részesítsen.
