és bornak semmi lényege lenn nem marad, mivel ama járulékok Krisztus teste- s véréhez nem tapadhatnak, következik, hogy a természet rendjétől eltérőleg megfelelő alany nélkül tartatnak fenn. Ez volt mindenkor a kath. egyház folytonos és állandó tanítása, mit kétség kívül igazol azon bizonyítékok tekintélye is, melyekkel fönebb világosan ki lőn mutatva, hogy az oltáriszentségben a kenyérnek és bornak semmi lényege sincsen.
XLIV. Miért akarta Krisztus, testét és vérét a kenyér és bor színe alatt adni?
Azonban semmi sem illőbb a hívek jámborságához, mint, mellőzve a fürkésző kérdéseket, e csodálandó szentség fenségét tisztelni és imádni; s azután felismerni Istennek legfőbb gondoskodását, melynél fogva elrendelte, hogy a legszentebb titkokat a kenyér és bor színe alatt kell kiszolgáltatni. Mert, miután az emberi természet általában visszaborzad az emberi test és vér evésétől illetőleg ivásától: legbölcsebben rendelte el, hogy legszentebb teste és vére azon dolognak, a kenyérnek t. i. és bornak színe alatt adassék nekünk, melyek a mi mindennapi és közönséges eledeleink. Ehhez járul még azon két haszon is, melyeknek egyike az, hogy megszabadultunk a hitetlenek rágalmaitól, melyeket könnyen ki nem kerülhetnénk, ha úgy tűnnénk fel, mint akik az Urat saját színe alatt eszszük; a másik pedig az, hogy midőn az Ur testét és vérét úgy veszszük magunkhoz, hogy az ő valósága az érzékek alá nem esik, ez igen hasznos a hitnek lelkűnkben való növelésére. Sz. Gergely[1] ismert mondása szerint u. i.: „nincs érdem ott, hol az emberi ész nyújt tapasztalatot.” Az eddig előadottakat pedig csak nagy óvatossággal kell a hallgatók felfogása és az idő szükségletei szerint megmagyarázni.
XLV. Mi jót nyernek, kik az Ur testében és vérében méltókép részesülnek?
A mi pedig e szentség csodálatos erejéről és hatásairól mondható, nincs oly osztálya a híveknek, kiknek ezen dolgok tudása hasznos, sőt legszükségesebb nem volna. Mert leginkább
- ↑ Sz. Gergely 26. besz. az evang.
