XXX. Ezen titok fönsége bizonyítja a küzdő egyház nagy méltóságát.
De valóban semmi sincs, a mi a jámborok örömét és lelki hasznát még növelhetné, midőn e legmagasztosabb szentség méltóságát szemlélik. Mert először is megértik, mily nagy az evangéliumi törvény tökéletessége, mely valósággal bírja azt, a mit a mózesi törvény idejében csak jelek és előképek ábrázoltak. Azért Istentől ihletve mondta sz. Dénes,[1] hogy egyházunk középen áll a zsinagóga és a mennyei Jerusalem között és azért mindkettőnek részese. S valóban soha sem csodálhatják a hívek eléggé az anyaszentegyháznak tökéletességét és az ő dicsőségének magasságát, minthogy közte s a mennyei boldogság között amint látszik csak egy fok létezik. Mert közös tulajdonunk a mennybeliekkel, hogy mindketten közöttünk bírjuk Krisztust, az Istenembert: de azon egy fokkal mégis különbözünk tőlük, hogy ők a jelenlevőnek boldog látását élvezik, mi a jelenlevőt és szemeink érzékétől mégis távollevőt, a szent titkok csodálandó leple alatt rejtezkedőt erős és állhatatos hittel imádjuk. Azonkívül a hívek e szentségben Krisztusnak, a mi Üdvözitőnknek legtökéletesebb szeretetét tapasztalják; mert leginkább illett jóságához, hogy a természetet, melyet tőlünk vett, tőlünk soha el ne vonja, hanem, a mennyire lehet, köztünk lenni és velünk társalogni akarjon; úgy, hogy minden időben igaznak s tulajdon értelemben veendőnek tűnjék fel ama mondása:[2] „Gyönyörűségem az emberek fiaival lenni”.
XXXI. A csontok, idegek és a mi csak az ember tökéletességéhez tartozik, az istenséggel együtt itt valóságosan jelen vannak.
Továbbá meg kell e helyen magyarázniok a lelkipásztoroknak, hogy nemcsak Krisztus valóságos teste s a mi csak a test valódi lényegéhez tartozik, úgymint: a csontok és idegek, hanem az egész Krisztus foglaltatik e szentségben. Tanitaniok kell pedig, hogy e szó Krisztus, neve az Isten és embernek, t. i. azon egy személynek, kiben az isteni és emberi természet egyesülve van. Azért mind a két lényeget és a mik a két lényeg következményei, az istenséget és az egész emberi természetet, mely a lélekből és a test minden részeiből s vérből is áll, magában
