kenyér, melyet megszegünk, nem az Ur testében való részesülés-e?” Mély szavak Krisztus Urunk testének és vérének valóságos lényegét jelentik. A szentirás e helyeit magyarázzák meg tehát a lelkipásztorok s különösen emeljék ki, hogy azokban semmi kétség vagy bizonytalanság nem marad fenn, főleg minthogy ezeket az Isten egyházának legszentebb tekintélye magyarázta meg.
XXVIII. Hogyan kell Krisztus egyházának tanitását a szentirás értelméről és az Ur testének az oltáriszentségben létező valóságos jelenlétéről megismerni.
E tanítás ismeretére kétféle uton s módon juthatunk el. Az első az, ha a szent atyákhoz folyamodunk, kik az egyház kezdetétől fogva s azontúl minden időben kitűntek és az egyház tanításának legjobb tanúi. Ezek pedig tökéletes egyetértéssel mindnyájan világosan tanították e hitágazat igazságát; de mivel fáradságos munka lenne bizonyságtételeiket egyenként mind elősorolni, elég lesz néhányat megjegyezni, vagy inkább kijelelni, melyekből könnyen ítélhetni a többiről. Először is tehát sz. Ambrus nyilvánítja hitét, ki a titokba avatandókról irt könyvében bizonyítja,[1] hogy e szentségben Krisztus valóságos teste vétetik, amint valóságos test született a szűztől; és hogy ezt erős hittel kell hinni. Es másutt[2] azt tanítja, hogy az átváltoztatás előtt kenyér van ott, az átváltoztatás után pedig Krisztus teste. Halljuk a másik, nem csekélyebb hitelességű és tekintélyű tanút, aranyszáju sz. Jánost, ki ugyan sok más helyen is vallja s tanítja ez igazságot, de különösen a 60-dik homiliájában azokról, kik e szent titkokat tisztátlanul veszik magukhoz, úgy szinte a 44. és 45-dik homiliában sz. János evangéliumáról; igy szól ugyanis: „Engedelmeskedjünk az Istennek és ne mondjunk ellen, habár gondolatinkkal vagy szemeinkkel ellenkezni látszik, a mi mondatik; mert az ő szava csalhatatlan, a mi érzékünk könnyen félrevezettetik”. Ezekkel tökéletesen megegyeznek, a miket sz. Ágoston, a kath. hit legbuzgóbb védője mindig tanított, különösen pedig a 33. zsoltár czimének magyarázatában; azt Írja ugyanis: „Önmagát kezeiben hordozni embernek lehetetlen és egyedül Krisztusra lehet alkalmazni; mert ő saját kezeiben hordozta magát, midőn saját testét nyújtva mondá: „Ez az én testem”. S ezenkívül Cyrill, Justin
