nyújtandó,[1] mely a lelket szilárdítja, „mígnem mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten fia ismeretének egységére, tökéletes férfikort élvén Krisztus teljes korának mértéke szerint.” S ezt az apostol, önmagáról szólva, mindenki figyelmébe ajánlotta, midőn mondá:[2] a görögöknek és idegeneknek, a bölcsének és tudatlanoknak tartozom: hogy t. i. azok, kik e tisztségre hivatvák, megértsék, hogy a bittitkok és életszabályok előadásában tanításukat úgy kell alkalmazniuk a hallgatók eszéhez és belátásához, hogy míg az élesebb esznek lelkét szellemi eledellel táplálják, azalatt a csecsemőket éhen halni[3] ne engedjék, mint kik kenyeret kérnek és ne legyen, ki számukra szegjen. Ne is lankadjon azért a tanítási buzgóság, mert némelykor a hallgatót oly dolgokra is kell oktatni, melyek könnyebbeknek és alsóbb rendünknek látszanak és különösen azok által nem örömest fejtegettetnek, kiknek elméje magasztos dolgok szemléletével foglalatoskodik s azokban leli örömét. Mert ha maga az örök atyának bölcsesége leszállóit a földre, hogy testünk alacsonyságában a mennyei életnek tanait velünk közölje: kit nem ösztönözne Krisztus szeretető arra, hogy testvérei között gyermekké legyen és gyermekeit ápoló anyaként[4] felebarátjának üdvét forrón óhajtsa; hogy mint az apostol önmagáról bizonyítja,[5] „nemcsak Isten evangeliomát, hanem saját életét is kész legyen nekik adni.”
XII. Miután Isten látható jelenlétét tőlünk elvonta, a lelkipásztoroknak az ő igéjét a szentírásból és hagyományokból kell meríteniük.
A híveknek előadandó egész tan az Isten igéjében foglaltatik. mely a szent írásra és hagyományokra oszlik. A lelkészek tehát éjjel nappal ezen tárgyak fölötti elmélkedéssel foglalkozzanak, megemlékezvén szent Pálnak Timoteushoz tett intéséről, melyet hozzájok intézettnek kell tartaniok mindazoknak, kikre a lelkek gondja bízatott. Ezen intés pedig eképen szól:[6] „folytasd az olvasást, intést és tanítást”,[7] mert az Istentől ihletett minden irás hasznos a tanításra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra, „hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészülve minden jó cselekedetre”. De minthogy az Istentől kinyilatkoztatott igazságok számosak és különfélék, melyek sem észszel könynyen fel nem foghatók, sem pedig észszel fölfogva emlékezetben
