ő maga tanította:[1] „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre” és az Apostol mondotta:[2] „Valahányszor eszitek e kenyeret és iszszátok e kelyhet, az Ur halálát hirdetitek, a mig eljő”. A második az isteni és mennyei kegyelem, mely a jelenben e szentség által a lélek táplálására és iontartására nyujtatik. Mert valamint a keresztség által uj életre születünk, a bérmálás által megerősödünk, hogy a sátánnak ellenállhassunk és Krisztus nevet nyilván megvallhassuk: úgy az oltáriszentség táplál és föntart bennünket. A harmadik, a mi a jövendőre vonatkozik, az örökké tartó öröm és dicsőség gyümölcse, melyet Isten ígérete szerint a mennyei hazában nyerünk el. E hármat tehát, melyek a jelen, múlt és jövő idő különbsége szerint nyilván különbözők, a szent titkok úgy ábrázolják, hogy az egész szentség, ámbár különböző elemekből áll, ezek mindegyikének kifejezésére mint egy dolog jelentésére vonatkozik.
XII. Mi e szentség anyaga, és milyen kenyeret kell az átváltozáshoz használni?
De mindenekelőtt e szentség anyagát kell ismerniük a lelkipásztoroknak, mind azért, hogy ők azt kellően létesíthessék, mind, hogy a hívek is intessenek, mit jelképez az, és az általa jelentett dolog iránti buzgalomtól és vágytól lángoljanak. Kétféle tehát e szentség anyaga: az egyik búzából készült kenyér, a miről először lesz szó; a másikról utóbb kell szólnunk. Mert Krisztus Urunk, mint Máté,[3] Márk[4] és Lukács[5] tanítják, kezeibe vevé a kenyeret, megáldá és megszegé mondván: „Ez az én testem”. Jánosnál[6] is kenyérnek nevezte önmagát Üdvözítőnk, midőn mondá: „Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá”. Síivel pedig a kenyérnek különféle nemei vannak, vagy, mivel anyagra különböznek, mivel az egyik búzából, a másik árpából vagy hüvelyesből és egyéb földi gyümölcsökből készül, vagy mivel különféle minőségűek (mert az egyikhez kovász kevertetik, a másik pedig egészen kovásztalan) a mi az elsőt illeti: az Üdvözítő szavai bizonyítják, hogy a kenyérnek búzából kell készülnie; mert kétségtelen, hogy, midőn a közbeszédben általában kenyeret említenek, buzakenyeret értenek.
