bocsátott előre, midőn mondá:[1] „Dicséret és dicsőség az ő cselekedete”.
IV. Miért neveztetik e szentség egyesülés, miért béke és szeretet szentségének?
Gyakran „áldozat” néven is fordul elő, mely titokról nem sokára bővebben fogunk szólni. Hivatik azonkívül egyesülésnek; mely szó nyilván az apostol azon helyéből van véve, hol igy szól:[2] „Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesülés-e? és a kenyér, melyet megszegünk, nem az Ur testében való részesülés-e?” Mert mint Damascen[3] magyarázta, e szentség minket Krisztussal kapcsol össze és testének s istenségének tesz részesivé s bennünket egymással ugyanazon Krisztusban kibékít és összetűz és úgy szólván, egy testté összesít. Azért a béke és szeretet szentségének is neveztetik, hogy belássuk, mily méltatlanok a keresztény névre, a kik ellenségeskedésben élnek és hogy a gyülölséget, egyenetlenséget és czivakodást, mint a legutálatosb ragályt, minden áron ki kell küszöbölni a hívek közöl, főleg, mivel vallásunk naponkénti áldozatával megváltjuk, hogy semmit sem őrizünk gondosabban, mint a békét és szeretetek
V. Miért mondjuk e szentséget utieledelnek és vacsorának?
De a szent irók gyakran utieledelnek is nevezik, részint, mivel lelki eledel, mely ez élet vándorlásában minket táplál, részint, mivel az örök dicsőségbe s boldogságba vezető útra megerősít. Azért látjuk, hogy érvényben van a kath. egyház ős rendelete, hogy t. i. senki a hívek közöl e szentség nélkül ez életből ki ne költözzék. S a legrégibb atyák, az Apostol tekintélyén indulva, néha vacsorának is nevezték az oltáriszentséget, mivel Krisztus Urunk az utolsó vacsora amaz üdvhozó titkában szerzette.
VI. Az oltáriszentséget étel vagy ital vétele után elkészíteni, vagy magunkhoz vennünk nem szabad.
Nem is szabad evés vagy ivás után az oltáriszentséget
