amaz ünnepélyes szavak hozzáadása mellett: „Én téged megjelellek a kereszt jelével és megerősitlek az üdvösség krizmájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, ha csak a szentség foganatát más valami nem gátolja, az uj kegyelem ereje által erősebb és így Krisztus tökéletes harczosa kezd lenni.
III. A bérmálás valódi szentsége az uj szövetségnek.
A bérmálást mindenkor igazi és valódi szentségnek ismerte a kath. egyház, amint mind Melkiádes[1] pápa, mind több más szent és legrégibb pápa is világosan bizonyítja. Sz. Kelemen[2] e tanitmány igazságát nyomósb mondással nem erősíthette meg, mint mikor azt mondja: „Mindenkinek sietnie kell haladék nélkül újjászületni az Istenben és azután megjelöltetnie, a püspöktől, azaz a Szentlélek hétszeres ajándékát elvenni, mivel bizonyára nem lehet tökéletes keresztény az, ki megvetésből és készakarva, nem pedig szükségtől késztetve mulasztja el e szentséget, amint sz. Pétertől vettük és a többi apostolok az Ur parancsára tanították.” Ugyanezen hitet tanításukkal megerősítették, mint rendeletekből látható, Orbán, Fábián, Özséb római pápák, kik ugyanazon lélekkel eltelve, Krisztusért vérüket ontották.
IV. A szent atyák, kik említést tesznek e szentségről.
Ehhez járul továbbá a szent atyák meggyőző tekintélye, kik között areopági Dénes[3] athéni püspök, miután elmondta volt, mikép kell e szent kenetet készíteni és használni, igy szól: „A megkereszteltet tiszta s illendő ruhába öltöztetik a papok, hogy a főpaphoz vezessék; az pedig a szent és valóban isteni kenettel megjelölvén a megkereszteltet, a legszentebb egyességnek részesévé teszi.” Caesariai Özséb[4] is annyit tulajdonított e szentségnek, hogy nem kételkedett kimondani, hogy az eretnek Novatus azért nem érdemelte meg a Szentlelket, mivel súlyos betegségben kereszteltetvén meg, a krizma jelével nem jelöltetett meg. De e tárgy legvilágosabb bizonyítékát bírjuk mind szent Ambrustól[5] ama könyvében, melyet a felavatandókról irt, mind
