egyház ajtajához vitetnek vagy vezettetnek, de a bemenettől eltiltatnak, mivel méltatlanok az Ur házába lépni, míg a legundokabb szolgaság igáját le nem vetik, és magukat egészen Krisztus Urunk és az ő legigazságosabb uralma alá nem adják.
LXII. Miért kérdeztetnek a megkeresztelendők, hogy mit kérnek és miért oldattatnak?
Azután pedig megkérdezi a pap, mit kérnek az egyháztól. A mit megértvén, először oktatja őket a keresztény hit tudományában, melyet a keresztségben vallaniuk kell; ez pedig hitelemzés által történik és senki sem kétkedhetik azon, hogy ez oktatási szokás Urunk Üdvözítőnk parancsából származik, mivel maga parancsolta az apostoloknak:[1] „Menjetek az egész világra, s tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítván megtartani mindazokat, a miket csak parancsoltam nektek”. Miből megérthető, hogy a keresztséget nem szabad kiszolgáltatni, mielőtt vallásunknak legalább fő-hitágazatai meg nem magyaráztatnak.
LXIII. Az egyház régi intézkedése szerint hogyan kell a tudatlanabbakat oldatni?
Mivel pedig a hitelemzés sok kérdezgetésből áll, ha felserdült korú, a ki oktattatik, a kérdésekre önmaga felel; ha pedig csecsemő, helyette rendszerint a keresztszülő felel s teszi az ünnepélyes fogadást.
LXIV. Miben áll az ördögűzés (exorcismus)?
Következik az ördögűzés, mely az ördög kiűzésére s az ő erejének megtörésére, és gyengítésére szent és vallásos szavak- és imádságokkal történik. Azért a pap háromszor a keresztelendőnek arczára lehel, hogy a régi kígyó hatalmát kiűzze s az elvesztett élet leheletét megnyerje.
LXV. Miért tétetik a megkeresztelendő szájába só?
Ezek után következnek más szertartások, melyeknek mindegyike,
- ↑ Mát. 28, 19.
