a tengerbe fullasztva, megszabadított: mégsem vezetett be azonnal az ígéret ama boldog földére; hanem előbb sok és különféle, balesetekben gyakorolt; s azután, midőn a megígért föld birtokába eresztett, a többi bennlakókat kiforgatta ugyan ősi lakhelyeikből, de némely nemzeteket hátrahagyott, melyeket ki nem irthattak, hogy az Isten népének folyton alkalma legyen a vitézség és bátorság kifejtésére. Ehhez járni, hogy, ha a keresztség által az égi adományokon kívül, melyekkel a lélek díszíthetik fel, testi javak is adatnának, méltán lehetne kételkedni, valljon sokan nem inkább a jelen élet előnyeit mint a jövőnek reménylett dicsőségét keresve, járulnának-e a keresztséghez; holott nem ezen ál és bizonytalan,[1] látható — hanem, a valódi, örök — láthatlan — javakat kell mindig a keresztény embernek szemei előtt tartania.
XLVIII. Ez élet nyomorai közt az ujjászülöttek nincsenek a valódi lelki örömöktől megfosztva.
Emellett azonban az élet nyomorteljes állapota még sincs gyönyörök és örömek nélkül. Mert nekünk, kik már a keresztség által, mintegy[2] szőlőveszszők Krisztusba oltattunk, mi lehet kellemesebb és kívánatosabb, mint vállainkra véve a keresztet őt mint vezérünket követni, semmiféle munkában ki nem fáradni s veszély által vissza nem tartóztatni, hogy az Isten mennyei hívásának jutalmáért[3] minden igyekezettel azon fáradozzunk, hogy némelyek a szüzesség babérját, mások a tanítás és hithirdetés koronáját, némelyek a vértanúság pálmáját, mások az erények egyéb díszeit nyerhessék el az Úrtól? Mely kitűnő diszjeleket egyikünk sem nyerhetné el, hacsak magunkat előbb e nyomorteljes életpályán nem gyakoroltuk, és a csata tüzét győztesen ki nem állottak volna.
XLIX. Mit szerez a keresztség az embernek a bűn és büntetés elengedésén kívül?
De visszatérve a keresztség hatásaira, ki kell fejteni, hogy a szentség ereje által nemcsak a valóban legnagyobb bajoktól megszabadulunk, hanem kitűnő javak és ajándékokkal is tetéztetünk. Lelkünk ugyanis isteni kegyelemmel telik el, mely által
