mint hogy megkereszteltessenek: könnyen érthető, mily súlyos bűnnel terhelik magokat, a kik engedik, hogy a szentség kegyelmét tovább nélkülözzék, mintsem azt a szükség kívánja, főkép miután őket gyönge koruk miatt számtalan életveszély fenyegeti.
XXXIV. Hogyan kell a felnőtteket a keresztség előtt oktatni?
Az ősrégi egyház szokása bizonyítja, hogy más eljárást kell alkalmazni azoknál, kik felserdült korúak és eszük tökéletes használatával bírnak, a kik t. i. hitetlenektől származnak. Mert eléjük kell ugyanis terjeszteni a ker. hitet és őket minden igyekezettel annak elfogadására buzditni, édesgetni, meghívni. Hogyha az Ur Istenhez térnek, akkor inteni kell őket, hogy az egyház által meghatározott időn túl a keresztség szentségének felvételét el ne halaszszák. Mert, miután írva van:[1] „Ne késsél megtérni az Úrhoz s ne halogasd azt napról-napra”, meg kell őket tanítani, hogy a tökéletes megtérés a keresztség által való újjászületésben áll; azonkívül minél későbben járulnak a keresztséghez, annál tovább kell nélkülözniük a többi szentségekben való részesülést és azok kegyelmét, melyek által pedig a ker. vallás gyakoroltatik, mivel a keresztség nélkül senki előtt sem állhat azokhoz nyitva az ut; továbbá, hogy a legnagyobb haszontól is megúsztatnak, melyet a keresztségből huzunk; ugyanis nemcsak minden előbb elkövetett vétkek mocskát és szennyét teljesen lemossa és eltörli a keresztvíz, hanem az isteni kegyelemmel felékesit bennünket, melynek erejével és segélyével ezentúl a bűnöket is elkerülhetjük, az igazságot és ártatlanságot megőrizhetjük, a miben, amint mindenki könnyen belátja, az egész keresztény élet áll.
XXXV. A felnőtteknél a keresztséget halasztani kell.
Mindezeknek daczára az egyház a keresztség szentségét nem szokta ezeknek mindjárt föladni, hanem bizonyos időre elhalasztandónak rendelte. Mert ezen elhalasztás nincs egybekötve azon veszélylyel, mely, mint fönnebb mondottuk, a gyermekeket fenyegeti; mivel azoknak, a kik már eszükkel élnek, a keresztség
- ↑ Sirák fia 5, 8.
