olvassuk, hogy „Pál egész családot megkeresztelt”,[1] eléggé kitűnik: hogy az üdvözítő keresztvízzel a családhoz tartozó gyermekek is leöntettek. Továbbá ajánlja ama szokást különösen a körülmetélés, mely a keresztség előképe volt. Mert nincs, a ki nem tudná, hogy a gyermeket nyolczad napon körül szokták metélni. És a kiknek a test kézzel történt körülmetélése a „test bőrének elmetszésében” használt, a keresztség, mely „Krisztusnak nem kézzel történt körülmetélése”, világos, hogy használ. Végre, mint az apostol tanítja: „ha egynek bűne által a halál uralkodott az egy által: annál inkább fognak az életben az egy Jézus Krisztus által uralkodni, kik a fegyelem, ajándék és megigazulás bőségét veszik”.[2] Ha tehát Adám bűne miatt a gyermekek a származásból bűnt vontak magokra, annál inkább nyerhetnek Krisztus Urunk által kegyelmet s megigazulást arra, hogy uralkodjanak az életben; ez pedig a keresztség nélkül semmikép sem történhetik meg. Azért tanítsák a lelkipásztorok, hogy a csecsemőket .szükségkép meg kell keresztelni s azután lassanként a kisdedet a ker. vallás parancsival valódi jámborságra kell kiképezni. Mert, mint jelesen mondta a bölcs: „Az ifjú az ő útja szerint, midőn megvénül, sem távozik attól”.[3]
XXXII. A csecsemők a keresztségben lelki kegyelmet nyernek.
Nem is szabad kételkedni, hogy a hit ajándékát megnyerik, midőn leöntetetnek, nem, mintha értelmük beleegyezésével hinnének, hanem mivel a szülék hitével, ha a szülék hívők, ha pedig nem azok, hogy sz. Ágoston[4] szavaival szóljunk, a szentek összes társaságának hitével erősittetnek meg. Mert helyesen mondjuk, hogy a keresztségre felajánltatnak mindazok részéről, kiknek tetszik, hogy felajánltassanak és kiknek szeretete által a Szentlélek ügyességébe fogadtatnak.
XXXIII. A csecsemők keresztségét nem kell halogatni.
Hathatósan kell inteni a híveket, hogy gyermekeiket, mihelyt veszély nélkül lehet, az egyházba vitessék és ünnepélyes szertartás közt megkereszteltessék. Mert, mivel a csecsemő gyermekeket illetőleg az üdvösség megszerzésére nincs más mód,
