eretnekeket, zsidókat, hitetleneket teljesen el kell tiltani e tiszttől, mint a kik minden gondolatjokat és gondjokat arra fordítják mindig, hogy a hit igazságát hazugságokkal elhomályosítsák és minden keresztény jámborságot megsemmisítsenek.
XXIX. Mily számmal kell lenni a keresztszüléknek?
A trienti zsinat[1] azt is elrendelte, hogy a keresztelendőt ne több, hanem csak egy, akár férfi, akár nő, vagy legfelebb egy férfi s egy nő tartsa a keresztvízre; részint, mivel a fegyelmi s oktatási rendet a sok tanító megzavarhatná, részint, mivel gondoskodni kellett, nehogy többek közt támadjon oly lelki rokonság, mely az emberi társaságnak a házasság köteléke által szélesb kiterjedését az emberek között akadályozná.
XXX. A keresztség az üdvösségre mindenkinek szükséges.
De valamint a többi, eddig kifejtett dolgok ismerete a hívekre nézve leghasznosabbnak tartandó: úgy mi sem látszhatik szükségesebbnek, mint őket megtanítani arra, hogy minden ember elé szabta az Ur a keresztség törvényét úgy, hogy, hacsak a keresztség kegyelme által Istenben újra nem születnek, csak örök nyomort és enyészetet nyernek szüleiktől, akár hívők, akar hitetlenek legyenek azok. Gyakrabban kell tehát a lelkipásztoroknak megmagyarázniuk, a mit az evangéliumban olvasunk: „Ha ki újonnan nem születik vízből és Szentlélekből, be nem mehet Isten országába”.[2]
XXXI. A csecsemőket szükségkép meg kell keresztelni.
Hogy e törvény nemcsak a felnőttekről, hanem a csecsemő gyermekekről is értendő s hogy ezt az apostoli hagyományból vette az egyház, az atyák egyező véleménye s tekintélye erősíti. Ezenkívül hinnünk kell, hogy nem akarta Krisztus Urunk a keresztség szentségét és kegyelmét a gyermekektől megtagadni, kikről mondá:[3] „Engedjétek a kisdedeket és ne gátoljátok őket hozzám jönni, mert ilyeneké a mennyeknek országa”; „kiket[4] megölelt, kikre kezeit tevé, kiket megáldott”. Továbbá midőn
