Oldal:Trienti Káté.pdf/163

A lap nincsen korrektúrázva

kötelmei. Mért e tisztet oly hanyagul veszik az egyházban, hogy e foglalkozásnak csak üres neve maradt, s hogy mily szent dolog ez, még sejteni sem látszanak az emberek. Azért a keresztszülők általában mindig arra gondoljanak, hogy kötelességük lelki gyermekeiket úgy tekinteni mint reájok bízottakat és azokban, a mik a keresztény élethez tartoznak, rájok szorgalmasan ügyelni, hogy igy azok egész élőtökben olyanoknak mutassák magokat, milyenek, hogy leendnek, ünnepélyes szertartással Ígérték. Halljuk, mit ir e tárgyról sz. Dénes, midőn a keresztapának szavait hozza fel:[1] „ígérem, hogy a gyermeket, midőn szent dolgok tudatára jut, szorgalmas buzdításaim által arra vezetendem, hogy teljesen megvesse az ellenkezőket, az istenieket pedig, miket igér, vallja és munkálja”. Ugyanezt mondja sz. Ágoston is:[2] „Titeket mind a férfiakat, mind az asszonyokat, kik gyermekeket tartottatok a keresztvízre, mindenekelőtt intlek, ne feledjétek, hogy Isten előtt kezességet vállaltatok azokért, kiket a szent forrásból kiemeltetek”. És valóban igen illő, hogy a ki valamely hivatalt elvállalt, annak szorgalmas teljesítésében soha ki ne fáradjon, és a ki magát más nevelője és védőjének vallotta, ne tűrje, hogy elhagyatva legyen az, kit gondja és védelme alá fogadott, valamig az segélyére és oltalmára szorul. Mire kell, pedig a lelki gyermekeket oktatni, röviden egybefoglalja sz. Ágoston, midőn a keresztszülék eme hivataláról szól:[3] „Inteniük kell őket, úgymond, hogy a tisztaságot megőrizzék, az igazságot kedveljék, és a szeretetet megtartsák; és mindenekelőtt a hitvallásra és az Ur imádságára, valamint a tízparancsolatra és a keresztény vallás fő elemeire tanítsák meg őket.

XXVIII. A keresztszülői tisztre mindenkit különbség nélkül nem kell bocsátani.

Ezekből könnyen átlátjuk, az emberek mely nemére nem kell bízni e szent gyámság kezelését; azokra t. i., kik azt vagy híven nem akarják, vagy serényen és pontosan nem tudják betölteni. A miért is a természetes szülőkön kivid, kiknek e gondnokságot nem szabad magokra vállalni, hogy annál inkább kitűnjék, mennyire különbözik a lelki nevelés a testitől, főleg az

  1. Sz. Dén. a sz. korm.
  2. Sz. Ág. 105. f. V. sz.
  3. Ugyanott.