benne van a „keresztellek” szóban. Sőt a görög egyházban változtatott szólásmód szerint el is szokták hagyni, azért, mivel a kiszolgáltató megnevezését nem tartották szükségesnek: innét van, hogy a keresztségben ezen alakkal élnek: „Megkereszteltetik Krisztus szolgája az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében”. Hogy pedig mégis jól szolgáltatják ki a szentséget, kitűnik a florenczi zsinat határozatából és értelmezéséből, minthogy ama szavak eléggé kifejezik, a mi a keresztség valóságához tartozik, tudniillik a leöntést, mely akkor valóban megtörténik.
XV. Hogyan kereszteltek az apostolok Krisztus nevében?
Ha volt is idő, midőn az apostolok[1] csak az Ur Jézus Krisztus nevében kereszteltek, meggyőződhetünk arról, hogy ezt ők a Szentlélek sugallatából tették, hogy az újonnan keletkezett egyház kezdetén a hirdetés Jézus Krisztus neve által ünnepélyesebb legyen és az ő isteni és végtelen hatalma annál inkább dicsőítessék. Azután, a dolgot mélyebben vizsgálván, könnyen megértjük, hogy azon alakban ama részek közöl, melyeket maga az Üdvözítő határozott meg, egy sem hiányzik; mert a ki Jézus Krisztust mond, egyszersmind az Atya személyét, ki által megkenetett és a Szentlelket, kiben megkenetett, jelenti.
XVI. Hinnünk kell hogy az apostolok Krisztus nevében, a Sz. Háromság másik két személyének elhallgatásával soha sem kereszteltek.
Mindazonáltal, ha sz. Ambrus[2] és Vazul nagy tekintélyű atyákat követjük, méltán kételkedhetünk, hogy az apostolok ily alakkal valakit kereszteltek volna; mivel ők a Jézus Krisztus nevében való keresztséget úgy magyarázták, hogy ama szavak azt a keresztséget jelentik, mely nem Jánostól, hanem Krisztus Urunktól rendeltetett; ámde az apostolok a közönséges és bevett alaktól, mely a három személy megkülönböztetett neveit tartalmazza, el nem tértek. S ezen szólásmóddal Pál is élt a Galatákhoz irt levelében, midőn mondja:[3] „Kik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztusba öltöztetek”, hogy kijelentse,
