bizonyára meg lesz az a haszna, hogy a nép annál nagyobb áhítattal fordítja összes lelki erőit Isten különös jóságának dicséretére és magasztalására, minél több, Istentől adott segítő eszközét látja az üdvösség és boldog élet elnyerésének. Tehát a katholikus egyház szentségeinek száma hét, mint azt a szt. írás az atyáknak reánk átszállóit hagyománya és a zsinatok tekintélye bizonyítják.
XV. Miért nincs sem több, sem kevesebb szentség?
Miért nincs pedig sem több, sem kevesebb szentség, azon dolgokból is, melyek hasonlatképen az anyagi életből a szellemire vitetnek át, némi valószínűséggel bebizonyítható. Mert az embernek az életre, az élet fenntartására s annak a maga és az állam haszna szerint intézésére e hét látszik szükségesnek, hogy t. i. szülessék, növekedjék és táplálkozzék; ha megbetegült, meggyógyuljon; az erők gyengesége felüdittessék; azután, a mi az államot illeti, hogy legyenek folyton elöljárók, kiknek tekintélye és parancsa szerint igazgattassék; és végre magzatok törvényes nemzése által önmagát és az emberi nemet föntartsa. Minthogy ezek, miként eléggé kitűnik, azon életnek, melynél fogva a lélek Istenben él, megfelelnek, azokból a szentségek száma könnyen érthető. Az első ugyanis a keresztség, mintegy a többiek ajtaja, mely által Krisztusban újra születünk. Azután a bérmálás, mely azt munkálja, hogy az isteni kegyelemben növekedjünk és, erősödjünk; mert a már megkeresztelt apostoloknak, mint sz. Ágoston[1] bizonyítja, mondá az Ur:[2] „Maradjatok a városban, míg nem felruháztattok erővel a magasságból”. Továbbá az oltáriszentség, melylyel mint valóban mennyei eledellel lelkünket tápláljuk és fentartjuk. Erről mondta ugyanis Üdvözítőnk:[3] „Az én testem bizonynyal étel és az én vérem bizonynyal ital”. Negyedik helyen következik a töredelem szentsége, melynek segélyével az elvesztett egészséget helyre állíthatjuk, miután a bűn által megsebesittettünk. Azután pedig az utolsó kenet, mely által a bűnök maradványai eltöröltetnek és a lelki erők felujulnak; mert sz. Jakab e szentségről szólván, azt mondja:[4] „És ha még bűnökben volna, megbocsáttatnak neki”. Következik az egyházirend, mely hatalmat ad a szentségek kiszolgáltatására
