ígérte, a szemek és érzékek alá eső némely jeleket rendelt, hogy azokkal mintegy záloggal lekötve bírjuk őt és így Ígéreteiben való hűségéről soha se kételkedjünk. A harmadik ok az volt, hogy azok sz. Ambrus[1] szerint, mint segéd eszközök és az evangéliumi Szamaritánus gyógyszerei szolgáljanak a lelkek egészségének vagy visszaszerzésére vagy megvédésére. Mert a Krisztus szenvedéséből származó erőt, vagyis a kegyelmet, melyet a kereszt oltárán számunkra kiérdemelt, a szentségek által mintegy csatornán át kell ránk árasztani, különben senki sem remélheti az üdvösséget. Azért a legkegyesebb Ur, szava és ígérete által biztosított szentségeket akart az egyházban hagyni, melyek által kételkedés nélkül higyjük, hogy szenvedésének gyümölcsét velünk valóban közük, ha közölünk ama gyógymódot mindenki ájtatosan és szentül használja. Ehhez járul még a negyedik ok is, mely miatt a szentségek rendelése szükségesnek látszik, hogy t. i, némi jegyül és jelül szolgáljanak, melyekből a híveket meg lehessen ismerni, főkép miután, mint szent Ágoston is írja,[2] semmi emberi társaságnak, akár az igaz, akár tévhit nevezete alatt mintegy egy testbe összeolvadni nem lehet, hacsak valamely látható jelek köteléke nem fűzi őket össze. Mindkettőt eszközük tehát az uj szövetség szentségei, melyek egyrészt a keresztényeket a hitetlenektől megkülönböztetik, másrészt magokat a híveket némi szent kötelékkel egymás közt összefűzik. Azonkívül a szentségek rendelésének más, igen alapos okát is ki lehet mutatni az apostol e szavaiból:[3] „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal pedig vallást teszünk az üdvösségre.” Mert a szentségek által az emberek előtt hitünk megváltjuk és nyilvánítjuk. Azért, midőn a keresztséget felveszszük, nyilvánosan bizonyítjuk azon hitünket, hogy ama víznek ereje, melylyel a szentségben leöntetünk, a lélek szellemi megtisztulását eszközli. Ezenkívül nagy erővel bírnak a szentségek nemcsak a hitnek szivünkben való felkeltésére és megerősítésére, hanem a szeretet gyulasztására is, melylyel egymást szeretni tartozunk, minthogy a szent titkok közössége eszünkbe juttatja, hogy a legszorosabb kötelékkel egybekapcsolva és egy test tagjai vagyunk. A mit végre a keresztény jámborság gyakorlatában legtöbbre kell becsülni, szelídítik és fékezik az emberi ész kevélységét és minket alázatosságra
Oldal:Trienti Káté.pdf/139
A lap nincsen korrektúrázva
