adni fog, midőn többé nem Isten szolgáinak, hanem barátainak,[1] testvéreinek és fiainak hivatnak! Azért Üdvözitőnk legszeretetteljesebb és legmegtisztelőbb szavakkal igy fogja szólítani választottait:[2] „Jöjjetek Atyámnak áldottál! bírjátok a nektek készített országot”; hogy méltán kiálthatunk fel:[3] „Igen tiszteletre méltók a te barátid, Isten!” Sőt Krisztus Urunk dicséretekkel is fogja őket mennyei Atyja és az ő angyalai előtt elhalmozni. Azonfelül ha a természetes és minden emberrel közös vágygyal óhajtjuk, hogy a bölcs férfiak bennünket tiszteljenek, mivel őket erényünk legjobb tanúinak tekintjük: mennyire fog növekedni a boldogok dicsősége az által, hogy egyik a másik iránt legnagyobb tisztelettel fog viseltetni.
XI. Mennyi jóval fognak a boldogok amaz örök hazában bővelkedni.
Nem volna vége az örömök elszámlálásának, melyekkel a boldogok dicsősége tetézve leend s azokat még elképzelnünk sem lehet. De arról legyenek meggyőződve a hívek, hogy mindazok, a mik nekünk ez életben kedvesek vagy kellemesek, akár az elme tudáskörébe, akár a test tökéletes alkatához tartozzanak, azokkal mind bővelkedni fog az égiek boldog élete; jóllehet az az apostol szerint valami fensőbb módon, „melyet[4] szem nem látott, fül nem hallott, sem az ember szivébe fel nem hatott”, fog történni. Mert a test, mely azelőtt durva és anyagi volt, miután mennyben, letéve a halandóságot, szellemivé lett, többé semmi élelemre nem szorul; a lélek pedig a dicsőség örök élvezése által, melylyel ama nagy vendégség szerzője „odamenvén[5] szolgál nekik”, a legnagyobb gyönyörrel fog eltelni. A becses ruhák vagy a test királyi ékei után pedig ki vágyódhatnék, midőn ezekre semmi szükség nem leend s mindnyájan halhatatlansággal s fénynyel övezve és az örök dicsőség koronájával lesznek ékesítve? Ha pedig az emberi boldogsághoz kényelmes és fényes lakhely birtoka is tartozik: mit lehet magánál a mennynél, mely Isten dicsőségétől mindenünnen ragyog, nagyobbat és magasztosabbat gondolni? Azért a látnok, midőn ama lakhely szépségét szemei elé állitá és ama boldog lakhelybe
