gondoskodástól viszálykodásra térnek, a sót béke nélkül bírnák, nem ajándokul az erényre, hanem okul a kárhoztatásra; minél bölcsebbek, annál gonoszabbul vétenek; az ilyeneket kárhoztatja sz. Jakab apostol mondása ezen szavakkal: „Ha keserű irigység van bennetek, és visszavonás sziveitekben: ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.[1] Mert nem onnan felülről származó bölcseség ez, hanem földi, állati, ördögi. Mert a hol az irigység és visszavonás, ott az állhatatlanság és minden gonosz cselekedet. Az onnan felülről való bölcseség pedig először tiszta, azután békeszerető, szerény, engedékeny, a jókkal egyező, teljes irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélő tettetés nélkül való.”
Midőn tehát Istent alázatos szívvel és töredelmes lélekkel kérjük, hogy szorgalmunk és fáradozásunk törekvéseire kegyességének és irgalmának hőségét áraszsza, nehogy az egyenetlenség a hivő népet megzavarja, és hogy a béke köteléke és a lélek szeretete által mindnyájan egyek legyünk, dicsérjük és magasztaljuk az egy ISTENT és a mi Urunkat JÉZUS KRISZTUST, üdvözlünk titeket Tisztelendő Testvérek szent csókban, és mindnyájatokra, nem különben egyházaitok minden híveire apostoli áldásunkat szeretetteljesen adjuk.
Kelt Castelgandolfoban Junius hó XVI-ik napján MUCCLXI. pápaságunk III-ik évében.
- ↑ Jak. 3, 14.
