ismét egyesülniük kell; miből egyszersmind a testek leendő föltámadása is következik. Ugyanilyen érveléssel élt Üdvözítőnk,[1] midőn a Szadduczeusok ellenében a lelkek hallhatatlanságából a testnek föltámadására vont következtetést. Mivel továbbá a legigazságosabb Isten a gonoszokat büntetéssel fenyegeti s a jóknak jutalmat igér, s mivel azok közöl igen sokan, mielőtt kiszabott büntetéseiket elvették volna, ezek közöl pedig a legnagyobb rész az erény jutalmazása előtt hal meg: azért szükséges, hogy a lelkek a testekkel ismét egyesüljenek, hogy a testek, melyek az embernek a vétkezésben társai voltak, a lélekkel együtt részesüljenek a jutalomban vagy büntetésben a szerint, amint jót vagy rosszat cselekedtek. E helyet kiváló gonddal tárgyalta aranyszáju szent János[2] az Antiokiakhoz mondott beszédében. Ezért mondja szent Pál apostol, midőn a feltámadásról szól:[3] „Ha csak ez életben van reménységünk Krisztusban, minden embereknél nyomorultabbak vagyunk.” E szavakat azonban senki se értse a lélek nyomoráról, mely, minthogy halhatatlan, ha a testek föl nem támadnának is, a jövő életben mégis élvezhet boldogságot: hanem az egész emberről értendők. Mert ha a test fáradalmaiért illő jutalmakban nem részesülne, úgy azok, kik, miként az apostolok, annyi nyomort és Ínséget szenvedtek ez életben, mindenek közt szükségképen a legnyomorultabbak volnának. Ugyanezt sokkal világosabban tanítja a Tesszalonikaiakhoz irt levelében e szavakkal:[4] „Dicsekszünk az Isten egyházaiban a ti béketüréstekért és hitetekért, melylyel minden üldözést és viszontagságot szenvedtek. Isten igaz ítéletének jeléül, hogy méltóknak fogtok találtatni az Isten országára, melyért szenvedtek is; mivel Istentől igazságos az, hogy szorongatással űzessen azoknak, kik titeket szorongatnak, nektek pedig, kiket szorongatnak, nyugodalommal velünk együtt, midőn az Ur Jézus meg fog jelenni az égből az ő hatalmasságának angyalaival, a tűz lángjában, boszut állván azokon, kik nem ismerik az Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangeliomának.” Ide járul még az is, hogy az emberek, mig a lélek a testtől el van választva, nem nyerhetik el a teljes és minden jóban bővelkedő boldogságot. Mert valamint minden az egésztől elválasztott rész tökéletlen: úgy a lélek is, mely a testtel nincs egyesítve. Miből következik, hogy a testnek föltámadása szükséges azért, hogy az a legfőbb
Oldal:Trienti Káté.pdf/117
A lap nincsen korrektúrázva
