melyeknek a keresztény oktatásból a hívekre kell háramlaniok, semmi károsabb nem lehet. Hogy tehát az egyháztól e kettős bajt valahára elhárítsuk, szükségesnek ítéltük visszatérni oda, honnét némelyek oktalanul, mások büszkeségből is, hogy az egyházban bölcsebbeknek látszassanak, a hivő népet már régen elvonták, és jónak láttuk a lelkipásztoroknak ismét ugyanazon római kátét nyújtani: hogy a mely módon hajdan a katholikus hit megerősödött, és a hívek az egyháznak — mely az igazság oszlopa[1] — tanában megszilárdultak, ugyanazon módon vonattassanak el most az uj véleményektől is, melyek sem egyetértésen, sem régiségen nem alapulnak. És hogy e könyv könnyebben megszerezhető, és a hibáktól, melyek a kiadók tévedéséből becsúsztak, tisztább legyen, azt annak nyomán, melyet a mi elődünk V. sz. Pius a trienti zsinat határozatából közrebocsátott, minden kitelhető szorgalommal fővárosunkban ismét kinyomatni elrendeltük, mely ugyanazon szent Pius parancsából a nép nyelvére fordittatva, és nem sokára kiadatva, hasonlag a mi meghagyásunkból nyomtatásban újólag világot látand.
Hogy tehát ezen, a keresztény társadalomnak legterhesebb szakában az istentelen vélemények tőreinek elhárítására, és az igaz és józan tudománynak terjesztésére és megszilárdítására a mi gondoskodásunkból és szorgalmunkból nyújtott legalkalmatosabb segédszert a hívek elfogadják, ezt eszközölni Tisztelendő Testvérek, a ti kötelességtek. És azért ezen könyvet, melyet mint a katholikus hit és keresztény fegyelem zsinórmértékét, hogy a hittudomány előadásának módjában is meg legyen az egyetértés, akartak
- ↑ Tim. I. 3, 15.
